Ha úgy lenne,
hogy az őszi förgeteg
fölröpítene engem,
mint a vitorla-szárnyú
madarakat
a csillagpettyezte égre,
– mert a csillagok mindig
a helyükön vannak,
ha mi nem is látjuk őket –
talán utolérném a Kisherceget,
s megtanítanám, hogy kell
szeretni tüskéjével együtt
a rózsát,
hogy kell lemetszeni róla
az elhervadt virágfejeket,
hogy újakat hozzon,
és megtanuljon szeretni
ő is.
3 hozzászólás
Kedves!
Kedves Szilkati!
Szeretni tudni kell, vagy meg kell tanulni. Nem igaz?
Szeretettel:
Ildikó
S még valami! BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKED, SZILÁGYI KATI! 🙂
Kedves Ildikó!
Köszönöm a szül. napi köszöntést, de nem engem illet. Én Szilasi Katalin vagyok. De minden jókívánság jól jön bármikor kapja az ember.
Köszönöm, hogy elolvastad a verset.
Szeretettel: Kati