Ha verset írok, a gondolat
Indul meg elébb, csak aztán jár a kéz.
Bólint a fej, s nagyokat
Csóvál az ész.
Csak ülök itt, s könyöklök,
S egy kopott dobot verek,
S kezemig szaladnak az ösztönök,
Fejemig lüktetnek az erek.
S mint ezernyi sürgő állat,
S mind a bogár,
Fölindulnak bennem a vágyak
Ostobán
E szívtelen szív hajcsára
Minden versemnek.
Ostoroz, ha nem telik másra
S a kerekded
Rácsos homlok felett,
Felnőtt fej morog, a konokon
Vetett
Gyermekszív sorokon.
3 hozzászólás
Ez is nagyon tetszik. Tehetséges vagy. Gratula: Colhicum
Nos, az nálam már eleve jó, ha a második versszak után nem hagyom abba a versolvasást. na itt nem hagytam. nagyon jó, tényleg tetszik!
Hát mit is mondhatnék? Köszönöm, hogy végigolvastad a versem :D, és örülök, hogy tetszett.