Mély lelkekbe
ne ess bele!
Hiába vonz, az eléd került
életen át ásott kutat kerüld!
Vég nélkül való
zuhanás. Csaló-
ka sötétség kincset ígérve
érzed a végzeted: lépj be!
Térdre rogysz előtte, meghasalsz,
hogy összetörve belehalj
sajogva értsd
hogy kín a kéj
kéj a kín, héja ként
hív a síró lélek gyámánttá edzett
kincse. Első látásra tetszett,
s tudtad élve halni érte a legszebb
nincsen! S míg zuhanva egyre lentebb
vesztesz: magad, vágyad, dühöd
s egyre fogy a nálad különb…
s ha érted: Érte nem fáj a halál!
Tőle szent a seb, ék a heg!
Ha megkapod a végén, ha nem
kincs leszel Te is talán.
Ragyogsz sötéten, s mosolyod falán
átselylik a végtelen. Nincs többé rohanás.
A mindegy ereje ragyog már szemedben,
a feladás szabad szerelme.
S mindenki vágyik erre.
Tudsz, hát tanítasz:
Nem adsz, ha látod a csüngést,
s válik e bűn ügyünkké.
Őszintén bántod, nem ártva,
s nem hazudsz már csodákat.
S ha kapsz, már hiába:
hordhatja dézsaszám végtelen kutadba.
Hordja majd dühödtül,
sír érted veszettül.
Mígnem feladva, megérti.
Vagy ez csupán mai megértő badarságom?
S ettől leszek vajon ÖN-magam, erős s bátor?
A mindegy határozottságával haladni célok felé,
amikor már felváltja a hitet-reményt
az egyszerű tudása: minden rendben.
Tétova lépteket vált fel a döntések szabadság ereje
véletlenek helyett, s mutatni: szavaknak tett a veleje.
5 hozzászólás
Szia G.R.!
Olyan ez a vers, mint valamiféle parainesis. Sokszor elmorzsoltam, és azóta is tartom az előbbi véleményt.
A címnél többszöri olvasás után is elidőztem, mert szerintem nem adja a tartalom lényegét. Súlyosabb a vers a címnél, ezért javítanék, mert amúgy a versed megfogott. A záró szakasz téged erősít, pontosan olyan vagy benne, mint amilyennek írásaid alapján megismertelek.
Az utolsó rész bennem ütött, de szerintem itt kapkodtál is. Mindezek ellenére tetszik a vers, de az "átsejlik" így helyes.
Írj sokat, mindannyiunk örömére!
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kedves Kankalinom!
Összecsaptam, mint mindig minden szavam!
szinte gondolkodás nélkül, ahogy épp kijött, ömlött a tegnapok terhe végre! Szeretettel értesz! 
Köszönlek!
Szeretettel: GabeReal
Helyes! :)))
Ami a szíveden, az a szádon is, meg a tollad által. :)))
Kedves Gabe!
Igazán izgalmas ez a vers. Izgalmas, nem formázott, tudatosan alakított, hanem amolyan "lélekből kiszakadó" sorok, érzések, reakcióvillanások. Igazi "szívbeszéd", amolyan egyszusszra! Nagyon magával ragadott. Én is úgy voltam vele, hogy nem igazán akartam az ilyen verseimet "rendre igazítani", mert elvesztette volna épp azt a tulajdonságát, amitől az volt, ami, a hangulatát. Nekem nagyon tetszett! Tetszett, mert nem a hagyományos "szerelmeskedős" vers, hanem a folyamat értelmezése. Én nem szeretem a szirupos érzelmes szerrelmes verseket, de ezt igen, mert tiszta! Szeretettel gratulálok! Igazán élmény volt itt lennem és elidőznöm Nálad, jövök máskor is: Zsuzsa
Szia Zsusza!
Örülök, hogy kedvedre tehettem!
A szirupos szerelem nekem is mindig hamiskás, illuzórikus, mesekép, és így bizony hihetetlen is! Ez nem jelenti azt, hogy nem hinnék az igaz szerelemben, de ahhoz leginkább két önmagát ismerő, elismerő és szeretni tudó fél kell. Maradna hiányérzetem a csupa hab-tól, hiszen a teljességhez sokminden hozzátartozik. Bár eldöntöttem, hogy kilépek eme mélyítő tudás átadásának köréből, talán pont ezért fogom egyszer mégis átadni másnak… Ha szándékom ellenére mégis így esik, nagyon vigyázni fogok Rá közben! Köszönöm a kommentedet! Gyere máskor is, szeretettel adom, ami kitörik belőlem!
Hálával, köszönettel, szeretettel: Gabe