Háború van

Mert háború van. Egész világban.
Viselkedj tehát jókatonásan.
Ha elszaladok, lődd le a lábam.

Háborúskodjunk mindnyájan együtt,
e- és ahelyütt s minden egyebütt.
Győzelemért jár érem:, az ezüst.

Sok-sok fegyverünk. Hiszen szükséges,
Lásd és Hidd és Tudd az ellenséget.
Ne legyél álmos, ne legyél éhes.

Igen, háború és háboirú van.
Szembejön veled az összes útban.
És mit cselekszünk a háborúban?

Lövünk, tüzelünk, bármit is talál.
Szájunkból csöpög sokarcú halál,
szívet és agyat fel-, le,-, megzabál.

Rája támadunk ön- s önmagunkra.
Elfogyott a lőszer-hát töltsél újra,
és van a másik, ha eltör puska.

Egymást szabdalja a szép és a csúf.
Ugye milyen szép? Ugye milyen rút?
Megpillantva őt ellenség elfut.

Egymást szabdalja a kék s a sárga,
fessed be őket édesbarnára.
(Vajon háború akkor megállna?)

Egymást vagdossa a kör s a négyzet.
Egy háromszögnek gondolnak téged.
Kardod kirántsd, magadat védjed!

És ölre mennek a fenn és a lenn.
Középre tekint minden egyes szem
Lefelé indulsz? De felfelé menj!

Össze-összecsap a menny és a pokol,
bizony nem mindegy, melyikben vagyol.
Meg ha kérdezik: szépen hazudol.

Háborút vívnak a föld és az ég,
akár a tenger, legyél olyan kék
Persze, lila föld szintén meseszép.

Egymást üt-veri az én és az én.
Én mindezt látom s fel-felismervén
messzi repülök. Van, van még remény!

Csatáz egymással a nagy s a kicsi
.De gigantikus. De icipici.
Gigantikus, ám el, el kell bírni.

És mi megtartjuk közösen. Így ni.

Összeverekszik drebó és drabó.
Mint szárazfölddel a tengerhajó.
Melyikük győzelme lesz a csudajó?