Betonfalak között lépkedem,
alagútban nem fér be a napsugár.
gyenge dalok állnak a huzatban,
reszkető kezek tépik a mát.
A hatalom árnyéka vetül az arcokra,
a csontok halmaza egyre bővül,
nem akarok gondolni a tegnapi harcokra,
elkékül kit a halál választ szeretőül.
5 hozzászólás
Szia Edit!
Tükrözi írásod a mai esemémyeket!
"alagútban nem fér be a napsugár"
és égyes fejekbe nem fér be az igazság!
"reszkető kezek tépik a mát.
A hatalom árnyéka vetül az arcokra"
Nagyon találó!
🙏 Sailor!
"a csontok halmaza egyre bővül,"
Reméljük,hogy nem túl soká!
Gratulálok nagyon ´mai as´írásodra!
Szép napot:sailor
Kedves Edit!
Valós versedet szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
"reszkető kezek tépik a mát.
A hatalom árnyéka vetül az arcokra"
🙏 Zsuzsa!