Harsona szó,
és dob pergés,
láthatáron vártakaró,
nyomor s rettegés,
puska ropogás,
tank zubogás,
halálfélelem fojtogat,
imádba fojtom magamat,
világot felemészti az ember,
semmit, senkit nem tisztel,
más nyomorán kuncog,
míg ő nem lesz a túzok,
ki aztán halál fia,
s nincs többé kínja.