Szorongat a fal
és szurkál a csont.
Kussoljál bolond!
Elcsitul a szív,
már a sír ölel.
Halott röhején
túlvilág zörej.
Szakasz-öröklét?
Szilánkos cserép,
– visongja virág! –
megér egy cserét.
Vigaszág. Mi van?
Mélyen legbelül
Isten kikerül,
s fel se ismered
Önmagad. Lépj át
korlátaidon,
húzd el a falat.
A saját farkába harapó
By eferesz
6 hozzászólás
Szia Szabolcs! Jól érzékelem, hogy ez egyfajta belső vívódás? Mélyen legbelül
Isten kikerül,
s fel se ismered
Önmagad. Lépj át
korlátaidon,
húzd el a falat.
Jóóó! Üdv: én
Szia Bödön!
Igen, jól érzékeled. Folyamatosan kételkedem, keresgélek, mert nekem így jó. 🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Nagyon,nagyon mélyröl jött!
Kérdezed,kutatod magad!
Nem rettensz el,ha igzságra akadsz,
bármilyan nehéz is lenne ´átálni´.
Gratulálok!
Szeretetel:sailir
Szép napot
Szia!
Nem tántoríthatok.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kitűnően megírt versedhez gratulálok!
Szeretettel,
üdvözlettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs