Ütött az éjfél. Minden néma, csendes,
Verona alszik… De nem alszom én!
Egy lány is virraszt, nékem roppant kedves,
Légyottunk titkos, cinkos éjjelén.
Szívünk egymásé, őrülten imádom,
Tudom, ha alszik, álma az enyém;
Szeret, de nékem mégsem lehet párom:
Családi önkény búsít életén.
Lopódzom halkan, senki sincs az utcán,
Ez már az udvar… néptelen belül…
És ott az erkély!.. Hogyha lenne létrám,
Felmásznék hozzá észrevétlenül,
És szívemre ölelném drága kincsem!
De létra nincs – s így Shakespeare-dráma sincsen…
16 hozzászólás
Kedves Dávid!
Bár, túl vagyok már a valaha volt "szonettes" korszakomon, de tiédet most igen nagy tetszéssel olvastam. Versed oly könnyed és játékos, hogy az ember éppoly tisztasággal éli át, mint egy színdarab jelenetét. (Egy kellően komikus jelenetet.)
Létra nélkül hogy indulhattál el?
Nagyon könnyed és mesterien lágyan hullámzó vers. Örömmel találkoztam vele.
Üdvözlettel: Laca
Kedves Laca!
Köszönöm az 5 csillagot, örülök, hogy tetszett a vers. Anno jártam Veronában, láttam az ominózus erkélyt is, vagy két emelet magasságban… Nem irigyeltem volna Rómeót, ha oda fel kell mászni…
De a szerelem mindent legyőz! Persze, ha van létra is…
Üdvözlettel: Dávid
Kedves Dávid!
Remeken szép a humoros szonetted. Igen, így jár az, aki nem gondolja végig előre, hogy fog felmászni az erkélyre. Egy bűntől megmentett a szerencséd. Nagyon tetszik a humorod, élvezettel olvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szíves méltatásod, és nagyon örültem, hogy tetszett is a szonettem!
Szeretettel: Dávid
Gratulálok versedhez, remek szonett
Üdvözlettel:b:)
barnaby, köszönöm a gratulációt, a csillagokat!
Üdvözlettel: Dávid
Remek!
Pista, köszi, csak most tévedtem ide… :))
Rövidre zártad a történetet.
Szegény Shakespeare! 
De nagyon tetszik, kedves, humoros, remek a csattanó, és olyan szépen, természetesen, észrevétlenül "gördül" a szonett, hogy öröm nézni / olvasni!
Nagy gratula!
Poppy
Poppy, köszönöm a gratulát!
Igen, igyekeztem óvatosan, feltűnés nélkül
lopakodni a slusszpoén irányába! Sikerült…
Bocsi, csak most néztem vissza a h/sz-eket!
Dávid :))
Kedves Mandolinos, tetszett, tanultam tőled. Köszönöm.
Edit💕
Kedves Edit!
Köszönöm utólag is az érdeklődést, a szíves méltatást
és a csillagocskákat, valamint szívecskéket!
Csak most jöttem ide vissza, elnézést…
Dávid
Kedves Dávid!
Szeretettel gratulálok remekül szép alkotásodhoz. A vers bizony mondom, beillik Shakespeare-i szonettek közé! Nem csupán humoros, hanem szerelmes vernek is vidáman beillő.
Örömmel olvastam, s mint utólag láttam, már korábban is olvastam. Most a "Véletlenül" hozta elém, de nem bántam meg, most is élvezettel olvastam el újra!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm hálásan gratulációd, örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretem az ilyen slusszpoénos verseket, a humorosakat.
Természetesen itt a szonett-forma volt kívánatos, ha már
Shakespeare… A neveket nem is kellett említenem, hiszen
mindenki jól tudja, kikről szól a vers. Anno magam is jártam
Veronában, és természetesen kíváncsi voltam az ominózus
erkélyre. Meglehetősen magasan volt egy szimpla létrához…
Szeretettel: Dávid
Szia Mandolinos!
Kedves, szép és őszinte költeményed nagyon megfogott, és teljesen azonosulni tudok az érzéssel.
Sajnos a családi önkény csak önmagával foglalkozik, nem vesz figyelembe más embereket és érzéseket. A vers formája is nagyszerű.
Üdv.:Tamás
Szia, Tamás!
Csak most látogattam ide…
Köszönöm szíves érdeklődésed, örülök, hogy tetszett
a versem, és a humorát is értékelted a sztori mellett…
Üdv: Dávid