Hadd szeresselek, mint földet napsugár,
mint lágy eső vetést, mint partot tengerár.
Te nélküled már több álmom nem lehet,
csak egy az óhajom, hadd szeresselek!
Végül is tudom, nekem nincsen más,
számomra te vagy a végső állomás!
Egyetlen szavad várom réveteg,
kérve kérlek én, hadd szeresselek!
Könnyem esőként a földre permetez,
ajkamon neved, mint szellő lengedez.
Imám hozzád száll, könyörgök neked;
engedd meg nekem, hadd szeresselek!
2 hozzászólás
Ha ilyen szépen kéred, biztosan szeretni fog! Szép romantikus vallomás!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Számos régebbi versem nem került még fel a Napvilág lapjaira. De mindegyiket szeretném veletek megosztani végül is. Ez is egy több éves versem, melyet sikerült megtalálnom és feltölteni. Örülök, hogy tetszik neked!
Szeretettel: Albert