Ha a sors közbe szólt, és ő elhagyott,
Nincs mit tenni, nehogy megalázkodj!
Ha csak játszott veled, s átvert,
Ne tégy semmit, örökre felejtsd el!
Tudom, fáj a szíved, fáj a gondolat,
Fáj a fájdalom, mely nyugodni nem hagy.
Megsebeztek és most úgy érzed meghaltál,
De légy erős és új erővel együtt lépj tovább!
Ha nem teszed,
Gyűlöleted szívedben erősebb lesz, mint a szereted.
Hagyd elmenni, s felejtsd el örökre, ne nézz vissza, csak menj előre!
Majd a sors újra közbe szól, s belátod,
Meg lehet szeretni a világot.
Hagyd elmenni! Szerelem lesz még százszor,
Tudni fogsz még szeretni valakit, valahol máshol.
Hagyd elmenn!
Szerző: Rosa Negra
5 hozzászólás
Néhány rím az elején picit sántít. De a gondolat nagyon jó, és egészében a vers is. Üdv
Köszönöm szépen a véleményt Mishu.
Te tudhatsz valamit az életről, ezt bizonyítja az utolsó sorod. CSak a szórend kicsit eröltetett nekem.
S gondolatmenet nagyon jó, életszerű (nekem is ismerős, meg, gondolom, kábé mindenkinek). Sajnos tényleg kicsit a forma sántikál, de a vége, ami a legfontosabb gondolatot, az összefoglálást mondja ki, tökéletes.
“Hagyd elmenni! Szerelem lesz még százszor,
Tudni fogsz még szeretni valakit, valahol máshol.”
Üdv
Zsázsa
Nagyon szépen köszönöm véleményed!