Mit tehetnék én, a halálra
ítélt, kinek könyörögjek?
Halni hagyjatok, hisz
eldöntöttem, élni nem akarok.
Nincs semmim, sem
vagyonom, sem jó szóm.
Összeomlott lelkem rég,
betakart a sötét ölelés.
Mit akarsz még? Felejtsd
a szörnyű titkot, rettegek
gyermekem, tartanálak
óvó karjaim között, mint rég.
Fognád félelemtől nyirkos
kezem, hideg ráz, reszketek,
arcomon lassú könny pereg,
holnap a föld is betemet.
(Pilinszky János: Késő kegyelem c. versének átirata)
11 hozzászólás
´összeomlott lelkem rég´
nagyon mély gondolatok!
Szeretettel:sailor
köszönöm kedves sailor !
mindig jól esnek soraid!
ildi
Nagyon jól sikerült gondolatok, de szomorú kedves Ildikó.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen kedves Ica!
Kedves Ildikó!
Mélyről jövő fájdalom és szomorúság járja át a verset.
Tetszett a vers átirata, jól sikerült.
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm kedves Zsóka !
Azt hiszem nincs is talán olyan ember, aki ne őrizne fájdalmat, és szomorúságot a lelke mélyén.
Szeretettel:
ildi
Nagyon jól sikerült az átirat, nekem tetszett !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm szépen kedves Zsu !
Örülök, hogy tetszett !
szeretettel:
ildi
Kedves Ildi!
Átirat. Kezdtem félni, hogy… ! Bár az eredeti verset nem olvastam, de majd időt kerítek rá.
szeretettel-panka
Kedves Panka !
Köszönöm szépen, és az aggodalmat is. Nincs semmi meghalási
szándékom. Ám nem tagadom, elképzeltem az életnek ezen állomását.
szeretettel:
ildi
Kedves Ildikko!
Remélem azóta kiddé jobbra fordult!
Szép estét!
Szeretettel:sailor