Figyelj rám barátom:
tudom, nincs véletlen.
Mostmár tisztán látom
mi volt az életem.
Egy tébolyult lőtér,
sok rút csata volt ott,
s a másnak szánt kötél
gyakran engem fojtott.
Én önzetlen voltam,
eltűrtem másokat,
most fekszem félholtan
s nem várok már sokat.
Csak jótékony békét,
gyógyító pihenőt,
a háborúm végét,
s szerető szeretőt.
Te hordd tovább most már
rámrakott gondjaid,
mit oly könnyen adtál
fogd, s innen messze vidd!
Szerinted mit érek
ha nem hallod szavam?
Lásd nyugalmat kérek,
épp elég terhem van.
Ki külömb, az szóljon,
de többé nem hagyom,
hogy más könnye folyjon
elgyötört arcomon.
9 hozzászólás
(Kedvenc stílusom a szótagszámláló keresztrímes verselés, ez a vers is egy példa rá.)
(Kedvenc stílusom a szótagszámláló keresztrímes verselés, ez a vers is egy példa rá.)
(Kedvenc stílusom a szótagszámláló keresztrímes verselés)
… és úgy látom, a magyaros, ütemhangsúlyos verselést is kedveled… 😉 Nos, én nem hagylak békén, mert elolvastam a versedet, és szeretném jelezni, hogy tetszik! 🙂 Érdekes a zárás… és persze az egész téma az; a jelenség, amiről írsz, némileg ismerős 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm.
Talán felező hatos? Tetszett a vers szövése, jó lendülettel hullámzott. Néhány apróbb vesszőhiányt érzek "Szerinted mit érek,
ha nem hallod szavam?
Lásd, nyugalmat kérek,
épp elég terhem van." pl.
Szerintem a záró szakaszban a "külömb" szó "különb", azt érdemes lenne javítani.
Összességében tetszett a versed, fegyelmezett, formakövető, és az általad említett forma nekem is kedves. Örömmel olvastalak.
aLéb
Tisztelt aLéb!
Igen, néha nem megfelelő alapossággal szűröm ki a hibákat.
Köszönöm az építő kritikát!
Szervusz Zsolt!
Késő bánat! Látod nem hagyunk! 🙂
Valószínűleg nem is nekünk címzett ez a szép formába öntött alkotás.
Egy pici dolog, amit látok, nem feltétlen hibaként, ez a "most" szó többszöri megjelenése, ami érzésem szerint kivédhető, illetve nem hiányozna belőle.
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág!
Köszönöm a kritikát, örülök, hogy olvastál.