Lidérces gondolatok közt egyedül keressem
vélt, vagy valós értelmét a létnek.
Mit bánom, hogy mások mit mesélnek
madárfüttyös reggel, tücsökdalos este?
Aki megtalálta, sohasem kereste,
csak ölébe pottyant, kivált a homályból,
külső benyomásból, s némi lenge bájból
földöntúli élményt kreált magának,
s elnevezte tüstént átélt, szép csodának.
Nekem bántóak a fények, a sötét mélyen hallgat,
nem oszt amnesztiát, nem hirdet irgalmat
a gyorsan múló napok tehetetlensége,
fátyolosan dereng csak szikrázó, szép fénye.
A lehetőség, ami reggel még felvillan,
estére elfárad: várja őt a paplan.
S a gondolatok rácsa megint csak bezárja
tettre kész énemet, csitítja, dajkálja,
simítva öleli, és hazudik bölcsen,
hogy a megmaradt életvizet nehogy kiöntsem,
hogy spóroljak vele, hogy szükség lesz még rá,
mert egy varázsütéssel, nyúlból-oroszlánná
változik majd lelkem, elönt a tettvágy,
és akaratom fészke, a frissen vetett ágy
nem hívogat többé, nem lopja el testem,
és megismerem azt, amit eddig kerestem.
Az örökkévalóság alkotó, szép tüzét,
ahol piciny az ember, de az óriási lét
izzadtan hajtja, úgy küldi előre,
hogy fáradtságtól petyhüdt, semmit érő bőre,
mint tavasszal a növény, zápor hatására
feléled, ujjong, és bámuló virága
mosolyogva néz a születő életre.
Ő része az egésznek: ettől jó a kedve.
S ha nem jön ez az érzés?
Ha nem vagyok jó magnak?
Hallgatag módon, maradok magamnak.
Szánakozó vággyal, majd áhítva várom,
Hogy a nagybetűs ÉLET, végleg felzabáljon.
26 hozzászólás
Amíg élünk küzdünk az ellen, hogy az élet ne zabáljon fel bennünket. Kóstolgatni, azt szabad, s ha olykor beleharap a húsba, az begyógyul, mert ápoljuk.
A versedet olvasva ezek a gondolatok érlelődtek meg bennem. Szeretem a verseidet, írásaidat,
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm a hozzászólásodat. Ez a vers a bennem felgyülemlett tehetetlenség- érzés hatására született, de mint minden az életben, az is mulandó, sőt még talán a versemből áradó kielégítetlen keserűség is.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Ne haragudj, hogy nem hagytalak magadra, én már csak emilyen szószátyár vagyok. 🙂
Tartalmasnak találom a versed, mélylélektani ábrázolás és annak rajzolata, miszerint vannak dolgok, amelyeket az embernek egyedül kell megoldania, közben mérlegre tenni ezt-azt.
Nyugtot hagyok neked, hogy átgondold, de a versed szép számvetés, bennem is lavinát indított, és ha így van, akkor elgondolkodtattál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Lehet, hogy nem is akarom annyira azt, amit a versemben kérek? Az a baj, hogy én sem tudom eldönteni, de azt tudom, hogy jól esett a véleményed, mert a versem mellé álltál, és magamra is hagytál. Igazi költőtárs vagy, akinek a hozzászólásai számomra sokat jelentenek.
Szeretettel:
Millali
Millali, nagy lélegzetvétel, és úgy kell olvasnom a versedet, mert hatalmas sodrást adtál bele, még az elnyugvásról szóló részek is csak pillanatnyi megváltást hoztak (mint a valóságban 🙂 ), és máris hajtottál tovább. Ilyen energiákkal szemben a nagybetűsnek nem sok esélye van. Tetszett a szépen, rendkívül feszesen vezetett történet, tetszettek a mély, bölvcs gondolatok, a végig szinten tartott, komoly erővel hozott keserűség, a számvetés belső vívódása. A rímeid, a szabadon eresztett ritmika is sodort, a záró konklúzió pedig nagyon erős ívvel vitt le, fogott rendesen. Nekem a központozásban vannak itt-ott gondjaim (egy-két vesszőt kivennék, sem gondolati sem nyelvtani szempontból nem látom ott indokoltnak), de ez a versed értékén nem ront semmit. Most "kipihenem" ezt a sodró erőt… :-))) Nagyon tetszett.
aLéb
Szia aLéb!
Nagyon megörvendeztettél a hozzáértő és kimerítő kritikáddal. Ha nem veszed nagy kérésnek, szívesen meghallgatnám a központozásról a részletes véleményedet. Nekem megfelel a belső levél is, ha nem akarod a nyilvánosság elé tárni, de mindenképpen érdekelne, hogy mire jutottál.
Köszönöm a hozzászólásodat.
Üdv:
Millali
Magadra hagylak, kedves Millali, mert a szó bennrekedt… Háromszor elolvastam egy szuszra,
most én is magányomba vonulok, s elmélkedek rajta… Óriásit alkottál! (s itt nem a terjedelemre gondolok).
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm a hozzászólásodat, és köszönöm, hogy érted is, hogy mit, miért kérek. Hála Istennek egyre nyilvánvalóbb, ha magunkra is maradunk, akkor sem vagyunk egyedül. Legalábbis ezt érzem ki a hozzászólásokból.
Örültem neked.
Szeretettel:
Millali
Ősidők óta keresi az ember a Miértekre a választ, és mindig kétségek dúlnak a lelkében. Azt hiszem, ez így van rendjén. egy Csepp vagyunk a Tengerben, de a Tenger nem létezne a Cseppecskék nélkül.
Jó elmélkedés.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
A hozzászólásod bölcsebb a versemnél, de ezt már megszoktam tőled. Köszönöm, hogy itt jártál, nagy örömet szereztél vele.
Szeretettel:
Millali
Millai!
Egyszerűen csak ennyi: NAMASTE!!!
(Osztozom a nagybetűs ÉLET-edben… )
Ölellek: Tünde
Kedves Tünde!
Köszöni az ember, és köszöni az emberben lakó lélek is ezt a magasztos köszöntést.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nos ennek a versnek aztán van mondanivalója! Nagyon szép volt, nagyon sok benne az érzelem és klassz volt olvasni! Jó az utolsó két sor! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
Nagyon jól esik az értő hozzászólásod. Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred az írásaimat. Örülök, hogy itt jártál.
Üdvözlettel:
Millali
Kedves Millali!
Egy tehetetlen, elkeseredett lelket látok, akit bántottak és nem tudja mit tegyen. DE JÓ VAGY MAGADNAK ÉS NEKÜNK IS !!! Hallgatag módon csak röpke pillanatra maradj , inkább alkoss és "zabáld" fel ezt a nagybetűs ÉLETET!
Most mi lesz? – már megint egy versed, amit újra és újra el kell olvassak 🙂
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Nagyon köszönöm az istápoló hozzászólásodat. Azért olyan nagy baj nincs, mert az étvágyam még nem ment el, de az élet felzabálása mégis csak illúzió. A halálos ágyon erre mindenki rájön magától.
Igazán megrendülten veszem tudomásul, hogy már megint olvasásra késztettelek :).
Szeretettel:
Millali
Szia Millali!
Ez a te műfajod. Elvarázsoltál.
K.
Szia Kate!
Lehet, hogy nem csak ez az én műfajom, de valószínűleg ez neked is tetszik.
Köszönöm a hozzászólásodat.
Üdv:
Millali
Némi lázadást vélek felfedezni ezen versed mélyén is. Ami kifejezetten jól áll. Különösen tetszenek ezek az "odamondogatós" költeményeid.
Üdv: Tibor
Szia Tibor!
Tudom, hogy tetszenek neked az ilyen stílusú verseim, annyira már megismertelek a műveidből.
Köszönöm, hogy olvastál, és köszönöm a véleményedet is.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Remekeltél ezzel a verseddel is, szokásod szerint. Tartalma ólomsúlyú, nincs benne semmi, ami hiányzhatna belőle. S erősen késztet elgondolkodásra, ami csak hsznos lehet az olvasó számára is.
Az írásjelkkel én is úgy vagyok, hogy szeretem kitenni oda, ahová kell, ugynúgy, mint a prózánál. S aki verset szavalni vagy csak elmondani, felolvasni is szokott, az egészen másként, nagyon jól el tud igazodni a versben, nem téved, hol kell megállni, hangot emelni, vagy elcsitulni a hanggal. Már nekem is tanácsolták, hogy túl sok vesszőt hsználok, mégsem állok át, mert nekem hiányoznának.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel. Valóban, a verseim írásjelei körül lehet hiányosságokat, vagy más elképzeléseket találni, ezért is kértem meg aLéb-et, hogy mondja el az ő verzióját. Talán tudnék belőle tanulni, mint annak idején, Kankalin tanácsaiból is tudtam.
Örültem, hogy itt jártál és megosztottad velem a véleményedet a versemről.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali
Szinte látlak, ahogy ott ülsz egy félhomályba burkolózott színpadon… egyedül.
Hatalmas monológ amit írtál. Nagyon tetszik. Szívből gratulálok!
pipacs 🙂
Szia pipacs!
Egy- két kritikust nem látsz ott körülöttem?
No de félre a tréfával. Köszönöm a hozzászólásodat. Néha kell egy-egy belső monológ, hogy helyére billenjen minden ott belül, vagy félrebillenjen, mert mások lehet, hogy úgy látják.
Örültem neked.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Én most a címéből indulok ki, azaz akkor szoktam mondani hogy hagyjatok magamra, amikor haragszom a világra. Nos ebben a versben is érezhető ez a lelki állapot, és még finoman is fogalmaztál. Azért nem olyan fából faragtag, hogy csak magadnak maradj, akkor biz' nem írnál nem alkotnál! Úgyhogy hajrá írj, ha az az életed része!
szeretettel-panka
Szia panka!
Azt hiszem, nyitott könyv vagyok neked, de remélem nem valami ponyvaregény.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel:
Millali