Én – többek között – éppen azért szeretem a haikut, mert annyi minden belefér három sorba 🙂 Szeretem azt is, ha az olvasó a saját realitását is felfedezi benne, és olykor magam is rácsodálkozom arra (nemcsak a saját írásaimnál!), hogy mennyi de mennyi mondanivaló lehet egy adott versben… sokszor maga az írója sem gondolná 🙂 Vagy esetleg milyen sokat tud nyújtani másoknak…
Mindemellett… nagyon gyakran előfordul, hogy kapok egy olvasói véleményt, és én magam csodálkozok rá arra, hogy jééé… tényleg ott lapul az is a saját soraim között 🙂 ez egy érdekes mozzanat… ezekért (is) érdemes írni 🙂 De szerintem tudod Te ezt nagyon jól, hiszen Te magad is alkotó vagy 🙂
Örülök, hogy visszatértél a haikumhoz 🙂
Csidálatos dolog, amikor a valaha egy kőbe bújt bogár nyakláncunkon fityeg. S azt iszem, olyan értékes, nem is hordhatja magán mindenki.
(Hagy súgjak valamit: Tudod, hogy a feltehető versek-prózák minimális karakter száma: legalább negyven! S ez alatt van a haikud. A szerkesztők nem szokták felengedni.)
Persze, nagy kár lett volna, ha nem olvashatnánk! Rég nem jártál itt. Ritkán találkozunk!
Szeretettel: Kata
Akkor ezek szerint az is különös, hogy ez a haiku meg tudott jelenni az oldalon 🙂 én nem számoltam a karaktereket… nem tudom, hogy van ez 🙂
Én szeretek olykor csak egyetlen haikut feltenni, mert ahogy látom, sokféle gondolatot ébreszt három rövidke sor, és engem nagyon érdekelnek ilyenformán a vélemények 🙂 És… igen, ritka vendég vagyok, de… igyekszem visszatérni 🙂
Egyébként rajta van a figyelmem azon, hogy hamarosan megjelenjen az újabb könyvem, amiről leveleztél a párommal 🙂 Kiadó már van…
Köszönöm, hogy olvastál!
Kedves Mónika!
Furcsa játék, amit a természet játszik, de csodálatos!
Furcsa vers a haiku, de csodálatos! 🙂
Mindig elbűvöl, hogy milyen kevés szóval, milyen sokat el lehet mondani!
Kedves Judit!
Igaz, a természet tényleg furcsa de csodálatos játékokat űz! A haiku, mint versforma pedig igen izgalmas… 🙂 Szeretem a haikut, és olykor próbálok ebben a formában is játszani egy kicsit a szavakkal… 🙂
Örülök, hogy nálam jártál és köszönöm!
Szeretettel: Mónika
20 hozzászólás
Különös és szép! 🙂
Különös… hogy szép… 🙂 🙂 🙂
Viccen kívül 🙂 örülök, hogy nálam jártál és köszönöm 🙂
Kedves Mónika!
Elképzeltem, hordanám szívesen, mert különleges, szép, mint a haikud.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm szépen 🙂
Szeretettel: Mónika
Szia Mónika!
Mintha egy nagy rácsodálkozás lenne ebben a három sorban.Nagyon tetszik.Gratulálok.
Szeretettel üdv:Vali
Szia kedves Valika!
Jól látod, van benne rácsodálkozás (is) 🙂 Köszönöm szépen a gratulációt; nagyon örülök, hogy tetszik 🙂
Szeretettel: barackvirág
Szia!
Nagyon találó és igaz. Tragédiájában meglapul az abszurd.
Szeretettel: Rozália
Szia Rozália!
Te vagy az, aki tökéletesen ráérzett arra, hogy pontosan mit akartam belerejteni ebbe a három sorba 🙂 Köszönöm!!!
Szeretettel: barackvirág
Muszáj hozzászolnom.Én más értelmet véltem felfedezni.Így, hogy Eszti rávilágított valóban úgy is értelmehető!
Puszi:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Én – többek között – éppen azért szeretem a haikut, mert annyi minden belefér három sorba 🙂 Szeretem azt is, ha az olvasó a saját realitását is felfedezi benne, és olykor magam is rácsodálkozom arra (nemcsak a saját írásaimnál!), hogy mennyi de mennyi mondanivaló lehet egy adott versben… sokszor maga az írója sem gondolná 🙂 Vagy esetleg milyen sokat tud nyújtani másoknak…
Mindemellett… nagyon gyakran előfordul, hogy kapok egy olvasói véleményt, és én magam csodálkozok rá arra, hogy jééé… tényleg ott lapul az is a saját soraim között 🙂 ez egy érdekes mozzanat… ezekért (is) érdemes írni 🙂 De szerintem tudod Te ezt nagyon jól, hiszen Te magad is alkotó vagy 🙂
Örülök, hogy visszatértél a haikumhoz 🙂
Sok szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Csidálatos dolog, amikor a valaha egy kőbe bújt bogár nyakláncunkon fityeg. S azt iszem, olyan értékes, nem is hordhatja magán mindenki.
(Hagy súgjak valamit: Tudod, hogy a feltehető versek-prózák minimális karakter száma: legalább negyven! S ez alatt van a haikud. A szerkesztők nem szokták felengedni.)
Persze, nagy kár lett volna, ha nem olvashatnánk! Rég nem jártál itt. Ritkán találkozunk!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Akkor ezek szerint az is különös, hogy ez a haiku meg tudott jelenni az oldalon 🙂 én nem számoltam a karaktereket… nem tudom, hogy van ez 🙂
Én szeretek olykor csak egyetlen haikut feltenni, mert ahogy látom, sokféle gondolatot ébreszt három rövidke sor, és engem nagyon érdekelnek ilyenformán a vélemények 🙂 És… igen, ritka vendég vagyok, de… igyekszem visszatérni 🙂
Egyébként rajta van a figyelmem azon, hogy hamarosan megjelenjen az újabb könyvem, amiről leveleztél a párommal 🙂 Kiadó már van…
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Mónika
Kedves barackvirág!
"Különös", de ez is előfordul.
Nagyon jó haiku!
Szeretettel
mesako
Kedves mesako!
Előfordul, igen… eljátszottam egy kicsit a gondolattal, és… örülök, hogy tetszett 🙂
Szeretettel: barackvirág
Tüneményes! 🙂
Csupáncsak pár nap lehetett élte, mégis örökké él. 🙂
Köszönöm, Pille 🙂
Látod, erre magam sem gondoltam… hogy így örökké élhet :))
Kedves barackvirág!
Ez nagyon aranyos… bár a bogárnak nem.
Belefoglalja a múltat és a jelent, hogy mi lett a sorsa.
Amúgy szeretem a borostyánt! 🙂
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Az jó, hogy szereted a borostyánt 🙂 mert én is… Jól esik, hogy megláttad a lényegét ennek a 17 szótagocskának (is)! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Furcsa játék, amit a természet játszik, de csodálatos!
Furcsa vers a haiku, de csodálatos! 🙂
Mindig elbűvöl, hogy milyen kevés szóval, milyen sokat el lehet mondani!
Judit
Kedves Judit!
Igaz, a természet tényleg furcsa de csodálatos játékokat űz! A haiku, mint versforma pedig igen izgalmas… 🙂 Szeretem a haikut, és olykor próbálok ebben a formában is játszani egy kicsit a szavakkal… 🙂
Örülök, hogy nálam jártál és köszönöm!
Szeretettel: Mónika