Szerelem
kihűlt szavakban.
Kócostévedés,
napsütötte tavaszban.
Őröltkávé-poharadban,
fekete csók,
fénylőalkonyatban.
Ősz facsarja,
fák levelének ezreit,
nyári emlékeit.
Most hűvös esőt hìv,
egy álom.
Szerettem, s akit szerettem,
már nem találom.
6 hozzászólás
Kedves Alkonyi felhő!
Bizony, ez az ősz már csak ilyen…de hidd el, jön majd a tavasz is!! Reménységet!
Üdvözlettel: pusztai
Tisztelt pusztai!
Szeretem az őszt, sőt imádom.
Ìgy vagyok a szomorú édes-bús hangulatok sétányával is.
Szeretem azokat a szìneket, érzéseket amit rejtenek magukban.
Nem azért nem ìrok boldog verseket,mert nem tudnám átadni magam
a hangulatnak, hanem mert én inkább ezeket a szomorkás érzéseket szeretem
megjelenìteni 🙂
Tisztelettel : Alkonyi
Szia Alkonyi!
Nagyon szépen ki tudod fejezni azokat
a kissé melankólikus érzéseket,melyeket
az ösz hoz mindannyiunkba!´
Az emlékek felélednek a ködös reggeleken,
a szellö a multról mesél…
a ´fénylőalkonyatban.
Ősz facsarja,
ki belölünk az elfelejtettet…
nem csak a ´fák levelének ezreit,´
Nagyon tetszett!
A hangulata !
Szeretettel:sailor
Szép estét
Köszönöm sailor 😊
Azok a hangulatok kérem.
Mint a levegő, úgy kellenek.
Örültem jöttödnek.
Szeretettel: Alkonyi
Gratulálok
nagyon szép versedhez,
elismeréssel, tisztelettel.
jó egészséget kívánok.
Zsuzsa