délutánonként
mindig a tömeg között
egy idős ember
***
munkának vége
a villamosok tömve
fáradt munkással
***
kevés ülőhely
összepréselve állnak
egymást lökdösik
***
az idős ember
toporog ide oda
boldog mosollyal
***
minden délután
villamosban utazik
sohasem ül le
***
csak itt kapja meg
ami neki hiányzik
egy test melegét
***
sohasem száll be
egy üres villamosba
nem érzi tested
Mucsi Antal-Tóni