szomorúan kezdődnek
ködös reggellel
***
a mező csillog
köd zúzmaráé vál
az első fagynál
***
fűszálak között
menedéket keresnek
a kis bogarak
***
lassan lépkedve
nyakam sálba burkolva
elgondolkodom
***
milyen jó nekem
önként jöttem ide ki
e zord reggelen
***
a meleg ágyból
felkelve kávét ittam
egy kis cipóval
***
sok embertársam
kin aludt az éjszaka
kávét sem kapva
***
groteszk gondolat
egy hajléktalan sorsán
látom jólétem
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Az imént olvastam az előző haiku-csokrodat, és ezt is megnéztem… Elgondolkodtató! Az ősz szépsége és gondja mind belefért ebbe a néhány sorba. Vannak sajnos, akiknek ez az időszak (ősztől tél végéig) sok kellemetlenséget, nehézséget hoz…
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Ennél a Haikucsokornál az utolsó verszak adja vissza a godolatok kavalkadáját egy Haiku írása közben. Ihyekszem minden egyes Haikuban egy képet adni, de ugyanakkor megpróbálom, mint egy csokorban is a virágok, hogy egymáshoz pászoljanak. De van mint, egy Haikunál a harmadik sor, hogy az utolsó Haiku teljesen elüt a többitől.
Örömmel olvasom minden megjegyzésedet, és
üdv Tóni