miért büntetsz Istenem
mi az én vétkem
***
mikor lesz már jobb
meddig tudok remélni
és mit reméljek
***
mit válaszoljak
mit adjak nekik enni
ha enni kérnek
***
hova jutottunk
és meddig bírjuk még ki
üres gyomorral
***
karácsony előtt
a fényes kirakatok
kinek csillognak
***
fenyőfa ágon
három kis szaloncukor
lóg magányosan
***
ragyogó tiszta
frissen mosott terítőn
üres tányérok
6 hozzászólás
Empátiából nálam jeles! Ám amit itt olvastam nem csupán öt nap kérdései kedves Toni!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Az eredeti cím nagyon hosszúnak lett volna, ugyanis:
"Az elmult öt napom leggyakrabban hallot kérdései" volt.
Tudom, hogy nim csak öt napi kérdések voltak ezek, azért is írtam a tegnai írásom első három sorában:
"nagy fájdalom az
ha látod a sebeket
és nincs kötszered"
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Úgy vélem tragédia áll a háttérben, s ebből adódóan a kilátástalanság fogalmazta meg a kérdéseket. Sajnos, nagyon sokan kérdezhetik ezeket manapság, kedves Tóni. Persze remélhetőleg mindig van kiút, ami tovább visz…
Kérdés, hogy ki meddig bírja.
Nagyon ütősek ezek a haikuk.
pipacs
Kedves Pipacs!
Ezek nem is az én kérdéseim, öt napot "otthon" voltam, hallottam, és érztem is a szavak között ezeket nem "kimondani akart" és sokaktól ki is mondott kérdéseket.
Igazad van, mindig van valami kíút, de ki gondol azokra, akik nem érik el az út végét, mert elgyengülnek és a nincstelenség előbb végez velük…
Köszönöm, hogy olvasol és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A hétköznapokban is egyre több ember fejében kavarognak szavaid. A Karácsony közeledtével pedig még jobban érzékelhető a szegénység fogalma.
Szomorú haiuk, de nagyon valós alappal.
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Ezeket a sorokat Budaörsön az Auhahn bejáratánál álló padon ülve kezdtem el, és itthon fejeztem be. Tudod az egy borzasztó érzés, látod, hallod őket, szeretnél segíteni, de nem tudsz mindenkin. A nagy bevásárlóközpontokban, látod a teletömött bevásárlókocsikat jól öltözött emberek tolnak, és ugyanakkor a szegényesen felöltözött embereket, plasztikzacskóban egy kenyérrel a kezükben, sietve, hogy ne kelljen nekik a sok szép mindent oly sokáig látni, amit úgy sem tudnak megvenni.
Köszönöm, hogy olvastál, és üdv Tóni