ismét együtt a család
mégis könnyezünk
***
ő most sincs velünk
ő, kit annyira vártunk
most se jöhetett
***
levert hangulat
nem kibontott csomagok
kínos szünetek
***
csillogó szemek
ha egymásra tekintünk
ez nem örömkönny
***
üres a szoba
gyereknevetés nélkül
minden oly sivár
***
mit ér az élet
ha szeretni nem szabad
az unokámat
***
akinek nincs, nem
is tudja mit jelent az,
ha ő hiányzik
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Sajnálom, hogy nem lehetett veletek az unokátok; karácsonykor különösen jólesik, ha együtt lehet a család, és a gyerekek mosolya főleg. Most nekünk sem úgy alakult, ahogyan terveztük, mert a legkisebb gyerekemnek korcsolyázás közben eltört a karja, el is mozdult, így karácsony előtt egy nappal a kórházat jártuk, és nem utazhattunk el a nagyszülőkhöz… el is volt keseredve a kislány. Szerencsére sikerült felvidítani, a nagyszülők is meglátogattak minket, de néhány nap múlva még lesz egy kontoll, hogy megnézzék, rendesen forr-e össze a csont, és emiatt van még bennem izgalom… remélem, minden rendben lesz.
Kívánom Neked, hogy változzon a helyzet, és mielőbb újra láthasd az unokádat!
Szeretettel: Mónika
Kedves Tóni!
Haiku-csokrod mint egy szép vers, rövid mondataiban is nagyon sokat elmond az érzéseidről Megértem, hiszen anya vagyok, tudom, mit jelent, ha valaki, gyermek vagy unoka hiányzik karácsonykor… Bizony fáj a szívünk.
Lám, Mónikáéknál is ez a helyzet, karácsonykor nem jöhet össze a család. Én is két nappal előbb kerestem föl kedves fiamat, akit életünkben először kell karácsonykor nélkülöznünk, s most itthon búslakodom, hogy nem lehetünk együtt, és én sem tudok elmenni már a lányomékhoz, mivel állapotom miatt egy idő óta Attila fiammal együtt náluk gyűlt össze a család. Most külön-külön kell ünnepelnünk…
Én is kívánom, hogy változzon Nálad is a helyzet, hogy melletted lehessen a kedves unokád.
Szeretettel olvastam haikuidat: Kata
Kedves Mónika!
Sajnálom ai veletek megtörtént , de remélem minden jóra fog fordulni, amit tiszta szívből kivánok nektek.Igazad van, szebb egy gyerek mosolyától, csak egy van, egy gyerek hangos nevetése.
E pár sor amit itt tört szavakkal leírtam, ugyan az, mint ahogyan belőlem kitört.
Köszönöm írásod és
üdv Tóni
Kedves Kata!
Minden ember megkapta a saját puttonyát amit hordania kell, mint ahogy a közmondás is mondja:
"A megosztott fájdalom, fél fájdalom, a megosztott öröm, dupla öröm!"
és ha egy kicst lead, (leír) belőle, akkotr talán egy kicsit könnyebb is.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni