Már csak csepereg,
– bár reccsen néha még, –
szép nap lesz talán.
*
Nap a szerelme,
– buja felhő örvénylik, –
olvad a fényben.
*
Cinke ül a fán,
– bár még haragvó a szél, –
az csak ringatja.
*
Fájón nézi már,
– honnan verte le a vész, –
az árva levél.
*
Honnan jöttél víz?
– talán súgják a habok? –
fű, fa érti csak.
9 hozzászólás
Szép haikuk, tetszenek.
Szeretettel: Rozália
Örülök a véleményednek, kedves Rozália.
Üdv. Károly
Szépek, különösen az utolsó tetszik.Így igaz, mindent nem kell tudni az embernek. "fű,fa érti csak." szép nagyon.
Szeretettel üdv:hova
Köszönöm, hogy meglátogattál Kedves HOVA !
Sokatmondó haikuk!
Gratulálok!
Üdv: Lyza
Örülök a látogatásodnak Kedves Lyza!
Üdvözlettel: Károly
Szervusz!
A haikuid tetszenek,választani szeretek belőlük, ha csokorba vannak szedve.Számomra a harmadik.Hogy miért?Csak úgy spontán.
Gratulálok!
Üdvözlettel:Selanne
Kedves Selanne!
A harmadik? Ahogy most újraolvasom őket, az az érzésem támadt, hogy talán az őrzi leginkább a haiku-hangulatot. Az magyar olvasónak puritánnak tűnhetnek a sorok, de mégis az engedi legközelebb a természethez a lelket.
Üdvözöllek: Károly
Kedves Selanne!
A harmadik? Talán mert az adja vissza leginkább, a haiku-hangulatot, az visz a természet csodájához legközelebb.
Üdvözöllek: Károly