Most hogy olvad a jégvirág,
hajad tűzött fényén,
tavasz borong homlokunk álmain,
rózsaillatú kékjén.
Tán létező, s feldereng az éke,
télrabló ki ékszerezi lelkét.
Szétfoszló márciusnak vérét,
puha bársony képét.
Most hogy rád tekintek,
vándorló, ki száműzött hajdan.
Szívből kiontott felderült dallam,
elcserélt bíborlelkű zajban.
7 hozzászólás
Szia Alkonyi! Tetszik! Jók a rímek, klassz a ritmus. Íze, zamata van a soroknak, s a tőled már megszokott újszerű szókapcsolatok különlegessé, Rád jellemzővé teszik! Szeretettel gratulálok: én
Jó Napot kívánok 😊
Kérem ahogy szokás mondani le se tagadhatnám önmagam 😄
Örültem jöttödnek, s hogy "olvastál"😊
Szeretettel: Alkonyi
Ismét szép, kedves Alkonyi…
Nagyon jó a ritmusa, viszi az olvasót….talán a tavaszba…
Tetszik nagyon!
Szeretettel: gleam
Szép napot Neked 😊
Igen a tavaszba, bíboran, bársonyos lelkületben.
Hol a tél rablásnak hiszi az új reményeket,viszont olyan ez
mint egy fonott hajzuhatag…. megtörve is álmodó…
Örültem Neked gleam😊
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
"tavasz borong homlokunk álmain,"
Nem´csak akkor mikor kint méhek zümmögnek,
ott bent ´homlokunk álmain´boronghat máskor is
ha emlékeinket felidézzük…
a szépeket,az érdemeseket.
Szeretettel:sailor
Mosolyt csalogató Napot 😊
Igen, az elménkben is lehet tavasz, s milyen jó az, ha
kicsit más világok partjain sétálunk/ábrándozunk…
Szeretettel : Alkonyi
Gratulálok hangulatos írásodra!
Szép napot!