Földet ér a Nap.
Egyszerre vonz,
taszít a messzeség,
a tűz a szenvedély.
Hajdan volt tavaszok
vándora lettem.
Sokszor haltam meg,
de visszajöttem.
Előttem sorompó
zárta el az utat.
Vakvágányon,
mint túlhúzott óra,
most pörgök rúgóra.
Hull a perc,
a küzdő tér felett
szivárgó jelek,
kezemben nyíló
emlékezet.
Tavaszból visszafordulok.
Pár óra mi nekem jutott
a parton, fűzfák és az ég,
a tisztesség.
9 hozzászólás
Gyönyörű sorok drága Ica !
Megfogott a versed,különösen egy kép : "kezemben nyíló emlékezet"… gyönyörű…
Szeretettel gratulálok: Zsu
Drága Zsu!
Ez a versem már megint emlékezésről szól. Sajnos egy idő után az emlékek éltetnek:))), de szerencsére nem csak.
Köszönöm a gratulációdat, öleléssel: Ica
Kedves Ica!
Az alább elhangzottakból tudtam meg, hogy emlékezésről szól. Akkor hogy illik össze a címmel, ami Hajdan… Hol voltál még te akkor, hajdan?
Ha régebbi vers, miért nem írod ki a hozzászólásnál, mikor írtad? Az is érdekes lehet ahhoz, amikor olvassuk. Tetszenek a verseid, egyéniek.
Szeretettel olvastam: Kata
Drága Kata!
A régvolt tavaszokra emlékezem ebben a versemben..
Az itt lévő versek az utóbbi öt évben íródtak. Úgy érzem, hogy a többi nem igazán érdemlik meg, hogy idehozzam. Nagyon kevés azért akad közöttük, azokat is átírtam.
Örülök és köszönöm, hogy hűségesen olvasol.
Szeretettel: Ica
Mos engedd meg, kedves Ica, hogy így szótlanul meghajoljak előtted.
Köszönöm az élményt.
ölellek
Ida
Drága Idám!
Megtisztelő, kedves sorokat írtál nekem. Hálásan köszönöm.
Ölellek szeretettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Olvasásban nem, de írásbeli jelzés terén van némi restanciám. 🙂
Tulajdonképpen az a helyzet állt elő, hogy minden versednél a képek gyűrnek le.
Fantasztikusnak tartom őket, csodájukra járok, mint eddig is.
Jaaa, és azt is észrevettem, hogy a központozást is jól műveled! 🙂
Nagyon bejön a vers, a záró négy sor nálam mindent visz, talán azért is, mert alapból ilyennek gondoltalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hálásan köszönöm ismételten a figyelmedet kedves Kankalin!
Nagyon örülök és jólesik, hogy olvasol. A központozásra igyekszem figyelni. :)))
Szeretettel látlak mindig: Ica
Drága Ica!
Tudod-e, hogy találtam rá ismét eme versedre? A Véletlenül dobta elém, ezért ismét olvashattam.
Milyen régen (2015.07,19.)-ben tetted fel ezt a versed. Akkor is olvastam, most megismételhettem.
Akkor is tetszett, most is tetszik a "hajdani" versed.
Szeretettel olvastam: Kata