Csendesen üldögél vackán,
mint idegent körbeveszi a világ,
kiköpné magából, ha tehetné.
Ócska gúnyáján a tegnap piszka,
s a hideg, dermesztő kövön,
egy magába fordult vézna test ücsörög.
Előtte a földön pár forint kuncog,
megcsillan arcukon a vén Nap sugara.
Rongy gúnyája, szél barátja,
a sok lyukon ki-be jár,
csiklandozza a vézna testet,
mit az átkozott sors, magának festett.
Nem szól senkihez, néma boglya a földön,
görnyedten kuporog, szeme fénytelen,
csak néha csurran ki belőle az érzelem,
vagy a fájdalom, s az idő véste barázdákon,
lassan útra kell, tétován földre hull,
mint apró gyöngyszem, a piszokba elgurul.
A déli harangszóval, gyomra is megkondul,
zsebéből előveszi a tegnapi száraz kenyeret,
régen volt már, mikor főtételt ehetett.
Reszkető kezére simul kiszáradt bőre,
színét már nem látni, mostanság víz nem érte,
a kukák szemete festette ilyen feketére.
Éjszakára az aluljáró egy sötét zugában,
kartonpapírokból vet magának ágyat,
mellé fekszik a félelem, meg a holnap ígérete.
Talán elmormol egy imát, vacsora helyett,
a kannás bor, mély álomba ringatja,
álmában, gondtalan gyerekkorát siratja.
16 hozzászólás
Kedves József!
Ha versdet olvasom, meghatottságomtól a könnyem potyog. Nem tehetek róla, nagyon sajnálom, akik ilyen helyzetbe kerültek, még akkor is, ha ezt a helyzetet maguk teremtették. Ha kiadni tudnám az életregényem (s úgy mint régen, a kiadók fizetnék, s) én már a jogdíjakból csak vígan élhetnék, legalább a felét az ilyen elesettekre költeném. Bár olyan sokan vannak, ki tudja, hányukon segíthetnék.
Versed előhozta bennem a nehéz sorsukat. Azon gondolkodom, hogy lehetne megoldani emberségesen a helyzetüket?
Szép gondolat, a nehéz sorsokat megírni.
Gratulálok: Kata
itt is élethű…
Szörnyű sors a hajléktalanoké, nem is találok rá szavakat. A versed viszont jó.
Szeretettel: Rozália
Kedves Kata!
Igazad van, ezeknek az embereknek segítségre van szükségük.
De, általában nem azok segítenek, akiknek a dolga lenne, vagy akinek a lehetőségei sokkal tágabbak, hanem az egyszerű emberek.
Szerintem nem mindegyik a saját hibájából jutott idáig. Találkoztam már olyan hajléktalannal, aki tanár volt.
Nagyon nagy szíved van. Örülök, hogy ismerhetlek, bár csak virtuálisan, de igazán jó, hogy egy oldalon lehetek veled.
Üdv: József
Köszönöm Ági, hogy itt is olvastad.
Üdv: József
Kedves Rozália!
Igen, szerintem is szörnyű.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves József!
Versedet olvasva mindjárt felötlenek bennem a környékbeli hajléktalanok képei. Sajnos mindenhol ott vannak és mindenki látott ilyen sorsú embereket. Nem mindegyik önhibájából jutott ilyen sorsra, de onnan nagyon nehéz bárkinek is visszaküzdenie magát. Látok csoportokat, akik összefognak, de van közöttük rivalizáló, összeférhetetlen jellemű, sőt agresszív bűnöző is, miképp a nem hajléktalanok között is. Ismerek diplomás, több nyelven beszélő úriembert is, de olyat is közöttük, akinek elment az esze és magában ordítozik artikulátlan hangon. Régen ilyen nem volt. Sajnos ide jutottunk! Szerintem az egyéni felelőség másodlagos, az államnak kellene az ilyen emberekről gondoskodni!
Gratulálok versedhez, melyet nagy-nagy átérzéssel írtál!
Üdv.: Alberth
Most nézem, hogy pontot nem adtam… tegnap furcsa napom volt…
Kedves Alberth!
Teljesen igazad van, sok fajta ember él az utcán, és akinek segíteni kellene rajtuk, az nem sokat tesz. Én régen is ismertem egy hajléktalant, de az az ő hibája volt.
Tudod, régen voltak munkásszállók, a vállalatok adtak albérleti hozzájárulást és a legfontosabb, mindenkinek volt munkahelye.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves Ági!
Nekem a legnagyobb elismerés, ha olvasod az írásomat.
A pontok nem számítanak.
Örülök, hogy itt jártál.
Üdv: József
Igen szhemi, nagy a nyomor és ők vannak
legalul, nem is kevesen! Igazán nagyszerűen
hangoltad a versed-értheti és értse mindenki!
gratula:ruca
Kedves Szemi!
Csak az tud ilyen megható szép verset írni az elesettekről, aki valojában át tudja élni a helyzetüket. Tudom,hiszem, ha tehetnéd segítenél rajtuk. Gratulálok!
Barátsággal panka!
Csak a könnyeimet nyelve tudtam végig olvasni ezt a
mély átérzéssel megírt verset.
alberthel értek egyet teljes mértékben:
" az egyéni felelőség másodlagos, az államnak kellene az ilyen emberekről gondoskodni!"
Gratulálok szívbe markoló versedhez.
Kedves Ruca!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: József
Jól érzed Panka.
Örülök, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves Zsike!
Nagyon köszönöm.
Örülök, hogy olvastad.
Üdv: József