Hajlik az idő

Halk dobszó,
titkok jó szó.
Kavarog a légben,
kinn a messzeségben..
Ívet húz a szivárvány,
cseppek tündökölnek
Amott páfrány zölden,
reccsen a nesz ködben.
Fátylat húz, szétszakad,
két lélek együtt marad.
Villódzva szirén ének,
belemerül a kettő.
Hajlik a test, szem fonódik,
a kék határ kitolódik.
Nincs már semmi, csak a másik,
égbolt zuhan az éjbe,
röppenni át a kéjbe.