növeszted,nyirkos takarók alatt
tagadnád a reggelt soká még
de nevetve csinálsz majd kávét
ha indulni kell újra, és
nézed,ahogy kabátjába bújva
magával viszi szobád melegét
hajnal
By lacanöveszted,nyirkos takarók alatt
tagadnád a reggelt soká még
de nevetve csinálsz majd kávét
ha indulni kell újra, és
nézed,ahogy kabátjába bújva
magával viszi szobád melegét
7 hozzászólás
mindenki magát növeszti…
mind1 nézzük a vers cselekményét
titkolva vágyott gyermek (amely lehet akár a férfi spermium is), izzadva alukált, vagy vizesen, s aludna még, de nevetve csinál majd kávét (micsoda bolond lehet, azt sem tudja, mit akar), aztán megjelenik még egy alany, egyes szám harmadik személyben, akit néz ez a gyermek, s az egyes szám harmadik személyben létező alany felkapja a kabátját és elviszi a meleget.
nahát, milyen furcsa vers, nem értem, miért kell ennyire értelmetlenül fogalmazni
látom, 7 perc alatt hárman kaptuk meg a tutit
mester!
taníts még
Az utolsó sor egy kedves ismerősöm versének végére emlékeztet, amit nemrég olvastam itt. És a Hamlet végére is, amitől az egész túl direkt.
Jobban tetszene így:
titkolva vágyott gyermek,önmagad
növeszted,nyirkos takarók alatt
eltolnád a reggelt soká még,de
nevetve csinálsz majd kávét
ha indulni kell újra,és
nézed,ahogy kabátjába bújva
magával viszi szobád melegét
Persze ne szóljunk bele…, mert így is nagyon.:)
Laca, ha nincs igazam, cáfolj meg
semmi baj kedves Pál !
szerintem aki akarja, elolvassa amit írtam, meg amit te írtál, megítéli tetszése szerint, és kész…
jó így, nem?
🙂
Szerintem nagyon érdekes vers, nekem tetszik. Az kicsit furcsa számomra, legalábbis ambivalens, hogy “nevetve” csinálja a kávét. Ez a szó valahogy nem illik bele a versbe – bár lehet, hogy épp ettől jó. Így tovább 😉
Üdv: Vv
kedves Vv, reggel valakinek kávét ágyba vinni igen jó dolog
ezért nevetgéltem 🙂