Hajnal bíborvörös palástja takar,
Testem tüze izzik,téged akar,
Vágyik hozzád szüntelenül,
Míg nap sugara elszenderül.
Fényedben fürödve már látom
Messzire vitt engem álmom,
Valósággá vált minden hajnal,
Mézédes csókod marasztal.
Veled ébresztett a reggel,
Lágyan simogató perccel,
Édes hangod megnyugtat,
Sosem kívánnék jobbat.
Minden napom boldogsága,
Lelked tündöklő varázsa,
Megnyugtató szavaid léte,
Repít engem a messzeségbe.
Kandalló csodás fényénél látom,
Valóság ez,nem csak egy álom,
S ha szemem behunyom érzem,
Mindig vagy,voltál,s leszel nekem.
12 hozzászólás
Gyönyörű vers! 🙂
Nagyon szépen köszönöm:)
üdv.: Susanne
Susanne!
Nagyon szép, gratulálok.
Antalpista
Nagyon kedves Tőed !
Köszönöm szépen dicsérő soraidat !
Üdv.: Susanne
Nagyon tetszett,ez az alkotásod.Szívből kívánok;jó életerőt&végtelen szeretetet,hogy meg sok ilyen szép alkotásod születhessen.Szeretettel,Sankaszka,a messzi távolból…
Kedves sanszaszka !
Nagyon szépen köszönöm kedvességed !
Üdv.: Susanne
Kedves Zsu!
Irigységgel vegyes tetszéssel olvastam idillikus alkotásodat. Sokan vágynak ilyen szintű harmóniára, de csak keveseknek adatik meg. 🙂
Gratulálok a vrshez és üzenetéhez is.
Üdvözlettel: Laca
Szia kedves Sas !
Köszönöm szépen, hogy itt hagytad kedves szavaid.
Szerettel: Zsu
Látom drága Zsu, hogy ez egy régebbi versed, de örülök, hogy olvashattam!
Szeretettel voltam: Ica
Drága Icám !
köszönöm szépen,hogy itt voltál 🙂
ölelésem: Zsu
sok verset elolvasta már, és közben sokat is megpróbálta, írni, nos ez mindenen túl tesz, gratulálok
Köszönöm szépen 🙂