Velem vagy minden reggel álmaimban,
lustán kinyújtózom és rád gondolok.
Ébredezel, lágyan átöleled szerelmed,
halvány csókot lehelsz az arcára.
Érzed ereidben a biztonságot.
Megnyugtatóan megállapítod,
jó volna, ha minden együtt töltött perc
örökké tartana.
Tekinteteddel végig simítod testének
domborulatait, lankáit
s ezerszer suttogva elrebeged,
köszönöm a folytatást amit nekem adtál,
ami belőled származik.
Ezek a pillanatok kizárják a megszokást,
megismételhetetlenek, ott hordozzák magukban
a megújulást, mint tikkasztó nap után az összegyűlt
felhőkből feltámadt zivatar. Nem számít villámlás égzengés,
tompul a forróság,minden felfrissül, a nyugalom helyreáll.
Tudod,egyedül tied- e gyümölcsöstál!
6 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Gyönyörű és sokatmondó ez az emlékező versed.
Egyszerre megható, és felemelő…
"Tudod egyedül a tied e gyümölcsöstál."
Nagyon-nagyon tetszett! Gratulálok!
Szeretettel
Ida
Igen kedves Ida az egész földünk egy gyümölcsöstál, csak mi mindig elégedetlenek vagyunk, nem vesszük észre .
Szeretettel fogadtalak, Zsófi
na igen, szép.
Örülök és köszönöm,hogy tetszett.
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Nagyon meghitt, nagyon romantikus, nagyon szeretet teli a versed!
Igazán szép, és eredeti!
Judit
Köszönöm, hogy eredetinek találod.
Szeretettel, Zsófi