bárányfelhők kúsznak
a sötét éj egén
a homály álmot hintene
fáradt szemére a tájnak (de)
álma nyugtalan, hisz’
vöröslő égalját
madárraj festi meg
hangjukkal felrázzák
lassan a napot
de még pihen egy percet
csak sejti, hogy lassan
ébredni kell
7 hozzászólás
Nagyon szép képet rajzoltál, gratulálok!:)
Szia,
nekem is tetszett az írásod,
üdv: gyémánt
Szép táj- és hangulatfestés:)
hangulatos.Grt.Z.
Szia!
Nagyon szép kép. És a hangulata is remek.
Üdv
Engem kicsit a vadnyugati napkeltére emlékeztet. Nagyon jó lett.
Sziasztok!
Köszönöm, hogy itt is jártatok, és örülök, hogy tetszik 🙂
Különösen azért, mert ez az első olyan vers, ami a diplomámba íródott, nem "csak úgy", ezért kissé aggódva tettem fel ide. Nektek köszönhetően nem bántam meg 🙂
Köszi, Jodie