Hajnalban zörög az öreg vekkeróra.
Álmosan nézek e bolond futóra,
nézem milyen kimérten, hidegen mér,
nyeli a vágtázó időt—belefér.
Az asztalon számítógépem vár,
mellette teám, félliteres pohár.
Ez a reggelim s gondolataimban te,
ahol izgatóként élsz az életembe!
Írni késztetnek a száguldó szavak
és búcsúztatom az elsuhantakat,
aztán e versben elmondom itt neked
az újra születő szerelmemet veled.
Ketyeg az öreg szolga, vén bolond.
Írok, szavak gyűlnek végig a soron:
mert kellesz, mint levegő, mint fény
az újra születő szerelmünk kék egén…
Elképzelem az éltető éneket,
a kettős ünnepelhető életet,
és sok minden elképzelhető még:
a képen fölöttünk, vidám-kék az ég.
4 hozzászólás
Szia Inda! 🙂
Az első soroddal rögtön azonosultam. El nem tudtam képzelni, hogy lesz az ásításból szerelem. Aztán rájöttem, hogy már félálomban is…
Ritkán írok hozzád, de tudd: olvasgatom verseid, őszinte tisztelőd vagyok a költészet terén. Szerintem tőlem ez nem nagy dicséret, mert hát ki vagyok én?… mégis kívánkozott kitörni.
Kívánom, hogy még sok szépet írj, mindannyiunk örömére! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ejha! Micsoda hajnali gondolatok! Akkor milyen lehet a nap? de aztán a végén vidám-kék az ég! Bizony az írás is egyfajta doppingszer! (nekem legalábbis)
szeretettel-panka
Kedves dpanka!
Az írás doppingszerére rátapintottál. Enélkül "egyeseknek" bizony sanyarú napjaik lehetnek.
Szerelem, szeretet, szerintem, egy olyan állapot amikor a szellem és a szív képes együtt dolgozni. Így születnek meg a legszebb alkotások is.
Köszönöm, hogy itt jártál, s ne haragudj, hogy kicsit késve válaszolok.
Szeretettel, Inda.
Kedves Kankalin!
Bizony az álomból való ébredés édessé teszi a hajnali ízeket", ha olyan valakit dédelgetett az álom, amely az éleben is valós kép. Ne haragudj, hogy ilyen sokára válaszolok a hozzászólásodra, nincs mentségem, csak az, hogy azóta az egész életem meg, és átváltozott. Haza költöztem hazámba, és sok, sok, sok mindent kellett intézni, hogy idáig jussak, azaz végleg együtt azzal a drága múzsámmal, akinek a fönti verset írtam. A vers utolsó két sora, mondása sem változott.
Szeretettel Inda