Szétrepedt a hajnal
nagy zajjal, robajjal.
Vérvörös selyemmel,
napkelte zenével.
Szóltak az üstdobok,
trombiták, fanfárok,
pintyőkék, pacsirták,
kék cinkék, csalogány.
Ébresztik a napot,
várják, ahogy ragyog.
Nyújtózik kéjesen,
szirmával merészen.
Mindennap kincset hoz,
vigyázzunk rá mi most.
4 hozzászólás
Kedves Edit! Úgy érzem több ez annál, mint a hajnal érkezésének képi leírása, jelképezi azt a lelki folyamatot is, ahogy a remény kél az emberben újra meg újra! Tetszett eez a versed is, jó volt ezzel kezdeni a napot! Szeretettel: én
Drága Bödön!
Annyira jó, hogy vagy. rengeteg kedvességet kapok Tőled.Köszönöm.
Igyekszem majd olvasni Tőled is, de tudod annyira silány az időm, szétcsorog az ujjaim között 🙁 Ne haragudj…én igyekszem…
szeretettel:Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szépen kincsedet.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs, én köszönöm!
szeretettel:Edit