Még a hajnal dere hűti a harmatot,
már néhány fénycsóva játszik a sötétben,
nappali köntösébe bújik a Hold
és a csillagok elolvadnak a fénybe.
Alvó lombok alatt éled a szép rózsa,
újra átélheti gyönyörű álmait,
kacéran kacsintgat a felkelő napra,
a csókjától kitárja szélesre szirmait.
Vörös szirmaira emlékeztet ajkad,
selymes párnái közt rejtőzött a csókod,
néked egy csók, de számomra a mennyország,
belőle áradt a csábító varázsod.
2 hozzászólás
Nagyon jol sikerult, szep vers!!! Erzodik a fajdalom, a magany. Szep hasonlatokat hasznalatla, mind mindig. Gratulalok kedves szaty!!
Kedves Szaty!
Tényleg jól sikerült vers, csatlakozom az előttem szólóhoz. Ez a három versszak kifejezi minden érzésedet, a nyugalmat, egy kis bánatot. szomorúságot, magányt és mégis érzek benne egy kis játékosságot is. Nagyon vegyes érzésekkel fogadtam. Izgalmas volt számomra. Üdvözlettel: Szilvi