A reggel himnuszát vidám madártorkok csipogják,
A folyton változó öröklét állandó szólamát.
Egy-egy pillanat a mindenségből,
Átölel, körülsző.
De csak egy pillanat, s elhal az áhitat.
Elhal…
S fáradt lelkű testek metsző sóhaja marad.
Fájón gördül tova minden pillanat.
Ez húz közéd s közém masszív falat.
Csontig ég a bűntudat a napok romjai alatt.
Lelkem falára vért hány az öntudat.
Gyennyet sír bennem az indulat.
Hozzád űz a kín,
Szerelmed gyolcs!
Kötözd sebeim!
Hajnali merengés
By Csótány Ralf
5 hozzászólás
Szia!
Igazi Ralf vers. Mivel ilyen vagy ehhez hasonló verset sem láttam még. Tetszik.
Kötözze be valaki a sebeid. Jó vers. Abszurd szerű nekem az. Szeretem az abszurdot(is)
Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, és örülök, hogy tetszett:)
Ralf.
Kedves Ralf!
Tetszik a versed! Van benne valami különleges. Tetszik, ahogy az elején minden olyan békésen és lágyan indul, aztán elkeseredik, és kitombolod benne a fájdalmat! Gratula!
Szeretettel: Laguna
Kedves Laguna!
Köszönöm és örülök, ha tetszik. 🙂
Ralf
Milyen szepen indul a versed….elhittem, hogy ez egy merenges lesz…aztan a közepen atfordul es olyan nyers kapcsolatok követik egymast, hogy az mar minden, csak nem merenges….nagyon erös a kontraszt, de ez az erössege is, gratulalok.
H.