Néha ilyenkor indulok hozzád
Látod, hajnali öt óra van,
Jelez a testem az indulásra
Nézem, ahogy a nap felragyog
De ez másmilyen reggel
S másmilyen éjszaka volt.
Ebben a felragyogásban
Már csak én vagyok benne
S azt hiszem, nem megyek többé
Gyengédséget kicsikarni.
Jelez a testem az indulásra
Látod, hajnali öt van
Néha ilyenkor indulok hozzád.
4 hozzászólás
Tetszik, ahogy elindultál… és a végén visszaballagtál mint egy lépcsőn, hogy mégsem. 🙂 Szinte látható ez vers.
Remek!
pipacs 🙂
Köszönöm szépen, Pipacs!
Miléna
Szia!
Valami vonzerő árad a versedből, igazán tetszik.
Üdv,
A.
Kedves Andrea,
Köszönöm szépen!
Miléna