Elmondod, hogy milyen csodás az élet,
ha a hajnal a karjaidban érne,
a mesének soha nem lenne vége.
Mondd, ugye egyszer majd megsúgod nékem?
Miért nem ébredhetek együtt veled,
hallgathatnánk a reggel hangját, s neked
ajkadról csak ajkam csenné a mézet.
Mondd, ugye utoljára bevallanád?
Mennyire vonz a képzeleted hozzám,
míg illatoddal finoman karolnál.
Mondd, egyszer majd hallhatom a választ?
Tudod egyedül csak te vagy a varázs,
mi álmaimba befészkelte magát.
10 hozzászólás
Szia Zsu! Szeretem a szonetteket! Ez itt nagyon tetszik! Olyan finom, olyan légies. Annyira érzéki! Üdvözlettel: én
Szia Laci !
Nagyon örülök a véleményednek, köszönöm szépen kedves szavaidat 🙂
szeretettel: Zsu
Bödönnek IGAZA van!
🙂
Szépeket!
Kedves eferesz !
Örülök, hogy egyetértesz Lacival:)
Köszönöm szépen 🙂
Szeretettel : Zsu
Szépeket Neked is 🙂
Hm, igaza van Bödönnek! Hozzáteszem, nem mindig.:)))
Szép a szonetted, drága Zsu, csak azok a fránya kérdőjelek lógnak megint, csak az elsőt tetted a helyére.:)
Ölellek!
Ida
Tényleg drága Ida !
Úgy látszik öregszem :)))
Köszönöm kedves szavaid:)
Szeretettel: Zsu
Ölelésem 🙂
Gratulálok szép versedhez szeretettel: Ica
Drága Ica !
Nagyon szépen köszönöm kitüntető figyelmedet, szeretettel:Zsu
Kedves Zsu!
Egyetértek az előttem szólalókkal. Gyönyörű és jól sikerült a szonetted. Azzal a kérdéssel is egyetértek, hogy azok a "fránya" kérdőjelek miért távolodnak el a betűktől, még abban is egyetértek, hogy bizony, mindnyájan öregszünk, tehát Te is, tegnap óta pl. egy nappal!
Írjál sok-sok ilyen szép verset.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata !
Igyekszem, nagyon igyekszem…
Már a kérdőjelek is a helyükön,köszönöm,hogy figyelmeztettetek rá:)
Szeretettel: Zsu