éjpohár fenekén csillan
az utolsó csöpp álom
már virradat billeg
a fázós szemhatáron
maga előtt tolja
mindazt mi vár ránk holnap
felhővánkosba bugyolálja
a fáradt arcú holdat
az új nap hűs páráját
belélegezve hosszan
bőrén harmatcseppekkel
a hajnal ím betoppan
8 hozzászólás
Kedves Éva!
Lassan köszönthetjük a hajnalt. Csak a csöpp álom jöjjön.
Jó volt újra olvasni tőled.
Szeretettel: Ági
Szia Ágikám!
Ez a vers is, mint az előző (Egy pohár pezsgő) ugyanazokból a megadott szavakból íródott, egy játék eredményeképpen 🙂
Örülök, hogy tetszik!
Köszönlek!
Kedves szép hajnali képek, tiszta harmatcseppekkel.
Szép a versed, kedves Dreaming.
Szeretettel
Ida
Köszönlek, kedves Ida 🙂
Kedves Dreaming!
Kellemes hangulatú versed valahogy a balatoni nyaralások hajnalait élesztette újra bennem. Kár, hogy közeledik az ősz, de az érzet, a múltba révedő gondolat az megmarad és egy-egy ilyen jól eltalált vers mindezt visszaidézi.
Üdvözlettel: Szilvi
Szia Szilvi!
Örülök, hogy kellemes emlékeket idéztem fel 🙂
Köszönlek!
Remek ritmus, érzékletes képek. Bár időnként jót tesz egy versnek formailag és egyéb szempontból is a központozás hiánya, itt most nem ezt érzem, én elfogadhatónak találtam volna az írásjelek használatát. Illetve… mintha még megérett volna egy negyedik versszakra.
Kedves Csaba!
Köszönöm az értékelést, és a figyelmet 🙂