Ennyi volt hát a hűvösen ölelő éjjel.
A nappalokra nekem nincsen válaszom.
Lelkem legyen az enyészeté, elkárhozom.
Ha a bú feledni vágy, engem keres.
Virág selyem-szirma nekem halotti koszorú.
Sír a zápor, hörög az ég, minden szomorú.
Nem nézek rád többé vad szeszéllyel.
Hideg és lassú vágyam önt el mindent mint vihar.
A lét utolsó dobbanása nem tűnik el hamar.
Egyszer kértem csak, hogy szeress.
Puhán dőlök el s a földön nincsen több nekem szó.
Mégis azt hiszem, hogy elmúlni volna jó.
2 hozzászólás
szomorú és hideg a vers, akár a magány…
az első három vszak igazán megfogott, az utolsó kicsit zavaros
üdw
Ha a bú feledni vágy és téged keres, akkor te egy vidám lény vagy, ezért ne búslakodj.Új nyár új szerelem, a régit eltemetem.Legyen ez a mottód.