Hajóink kifutnak
Föld Anya szemén
zúgó óceánok
ölelte kontinensek
láncairól szabadon
velünk árad
bús vándor dalunk
Mi lassan eltűnő
fáradt vitorlák
csapzott zászlóink
hitünk lobogói
kopott evezők
és konok karunk hajt
egy távoli közeledő
időtlen part felé
2 hozzászólás
Fantasztikus az amit elértél, a gondolatok csak úgy suhannak, versed olvasása után…vagyis én így érzem..))
Gratulálok:d.p.
Nagyon szep.