Kerekes szék. Két Nő.
Lánya és a néni,
még én vagyok itt,
aki Őket nézi…
Ősz fürtök. Tekintet
kémleli a múltat,
álom volt a tánca,
ami így elmúlhat.
Nincs hangom, nincs hangja,
gurul a jövőbe,
nem nyikordul kerék,
bár görbül küllője.
Egy életnek terhét
vette most magára,
pihenést nyújtva
megnyugvás e párna…
Babakocsi… Egykor
én toltalak lányom,
soha nem akartam,
háládat így látnom…
10 hozzászólás
Érdekes életképet írtál meg……
Igen kedves Szusi…és fájdalmasat. Elszorul a szívem minden nap, mikor látom Őket az utcánkban "sétálni".
Köszönöm szépen az értékelést.
Barátsággal: Tibor 🙂
Fájdalmas és szomorú életkép…
Aine
Igen kedves Aine…és párhuzam a babakocsi és a kerekesszék között.
Mindkettőt tolni kell…az egyiket örömmel, a másikat fájdalommal.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és értékeltél: Tibor 🙂
Respekt! Egyszerűen csodálatos! az én nagymamám is kerekes székbe került és végül ágyba a négy fal közé a szobájában. Ő azt mondta nekem:Tudod fiam,én életfogytig tartó büntetést kaptam.Pedig soha senkit sem bántottam,felneveltem 6 gyereket.Kitaníttattam őket! De mégis mi lett a vége! Értem és átérzem ezt az érzést!
Kedves István, most Te hatottál meg engem…
Köszönöm szépen… 🙂
Nem-nem! Én köszönöm!
Köszönettel tartozunk, Nekik…
Maradjunk ebben…:)
Meggyőztél. Igazad van!
Köszönöm, aranyos vagy… 🙂