Halak a hálóban / Fish in the net

Eredeti:
Pilinszky János – Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen, élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojta meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldöklünk és csatázunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.

Fordítás:
Titusz – Fish in the net

Toss and turn in the net of stars
as fish on the land.
Open our mouths wide for nothing
and bite the dry gap.
Whispering’s call to no avail
a lost element,
among stinging stones and pebbles,
gaspingly, we have
to fight each other – live or die!
While our hearts do tremble.
All the writhings wound and strangle
the brothers inside.
Roaring the words on each other
echo doesn’t reply.
We massacre and battle, we
must do without why.
We are punished, but it is not
punishment at all.
None of torment could redeem us
nor our souls.
Toss and turn in an enormous net
at midnight, maybe.
Food on the great fisherman’s table,
that’s what we will be.