Mi volt, mi várt,
Mi fekete, vad halál.
S nem néz előre, csak vágtat,
Lovasa lidérc, démon, árny,
Nem több, mint a lelked sötétje,
Nem más, mint a dühödnek éke:
A fájdalom, az örök fájdalom,
Melyet te táplálsz, mert nincs álom,
Mely elringat a nyugalom tengerén,
És messze vinne innen:
Elrepítene ebből
A sötét szennyből.
Hangosan csörtet a fák között.
Csak várod,
Rút, szörnyű halálod.
És nem félsz.
Azon túl vagy rég.
Hiszen csak az fél, kinek van még reménye,
Kinek szívének éke
Nem más, mint a szeretet.
Neked ebből nincs.
Egyedül vagy, elvesztél, nincs tovább.
Nem fontos mi voltál, ki voltál,
Nem fontos merre éltél, hol voltál.
Csak az fontos, mi a szívedet nyomja,
Hogy fény vagy sötétség-e szívednek kulcsa.
Fény?
Hol van itt már fény? Kihalt minden, a táj fekete,
Olyan, mint a pokol legmélyebb feneke.
Elveszett minden, nem látsz utat, melyre léphetnél,
Nem vezet már se árnyék, se fény.
Hangosan csörtet a fák között.
Bár vége lenne már,
Elmúlna, nem lenne többé világ!
Elhal a zaj, s csend lesz úrrá a világon,
Nézel előre, szíved dobban,
Újra meg újra, és olyat látsz,
Amit nem hiszel: csodát.
Egy fénysugár, nem más,
Csendes, nyugodt, fénysugár,
Mi a mennyekbe emel át.
10 hozzászólás
Kedves Viktória!
Nagyon szépen írsz.
Azt várná az ember, hogy a halál csúf, fájdalmas, színtelen.
De a versed, nagyon nagy nyugalmat áraszt.
Igazán tetszett.
Látom, hogy most regiztél és ez az első versed itt, remélem még nagyon sok szépet olvashatunk tőled.
Szeretettel köszöntelek közöttünk.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett, bár a szívem mélyén reméltem is, hogy egy-két embernek fog. Ez az egyik kedvenc versem magamtól, azon kevesek egyike, amit úgy szeretek, ahogy van.
Én is remélem, hogy tudok még majd hasonló színvonalat hozni a többivel is.
Üdv: Viktória
Kedves Viktória!
Elég sötét-borongós hangulatú témával köszöntöttél be hozzánk. Megborzongtam, mikor olvastam: "Hol van itt már fény? Kihalt minden, a táj fekete, Olyan, mint a pokol legmélyebb feneke." – Örülök, ha olyan belépőkell találkozom, akik szép magyarsággal fogalmazva írják a verset is, és gondolataikat szabályos mondatokba foglalják, mivel így lesz értelmes és érthető a mondanivaló. Gratulálok a bemutatkozásodhoz, bár nagy fába vágtad a fejszéd: mégis, ha bármilyen csekélységgel hozzájárulsz a világ – a természet megváltásához, máris óriási szerepet töltesz be! Kívánom, hogy terveid, óhajaid sikerüljenek, és érezd magad jól e kellemes körben.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Neked is köszönöm a szép szavakat. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a vers, és köszönöm a biztató szavakat. Remélem, valóban sikerül a természet hasznára lennem majd.
Üdv: Viktória
Szia!
Szerintem a Halál mindenkit foglalkoztat, legalább is szerény véleményem szerint. Valaki ilyen beállítottságú, erről tud maradandót alkotni, valaki meg a szerelmes verseket részesíti előnyben. Ha lehet választani, akkor a halált választom verstémának. A szerelem már unalmas, szinte mindenkinek ugyanaz a véleménye róla, létezik és örökké tart. A halál viszont teljesen más. Azt nem lehet ilyen jól kifejezni, mint ahogy te teted ebben a versedben, amihez gratulálok!
üdv: Eddie
Szia!
Köszönöm. Örülök, hogy tetszett a vers. Szeretem a hasonló témákat, gyakorta megjelennek hasonló témák nálam (halál, magány stb.)
És köszönöm a véleményt :).
Ha van értéke az elmulásnak-mert szépsége biztos nincs-akkor az csakis az elrabolt élő értékétől függ.Ezt még tudnám boncolgatni.Versed regénytéma.
Mestere vagy atollnak!
Szia!
Köszönöm. Örülök, hogy tetszett.
Kedves Viktória!
Egy remek témát boncolgatsz, én is szeretem. Ismert és népszerű Finta Kata írónk, költőnk már nagyon jól szólt hozzá a művedhez. Az első, ismétlődő sor "Hangosan csörtet a fák között." az embert a haláltól való borzongást juttatja eszébe, majd a versszak további része a nihil érzését adja át, nyugalmat sugallva, persze az utolsó versszak más.
Tetszik a totális pusztulás megjelenítése, annak ereje.
A befejezés mennyei!
Írj sok alkotáshoz véleményt és mások is írnak neked!
Sok sikert az Íróklubban, remélem még olvashatom alkotásaidat!
Üdv. Metal Koala
Kedves Attila!
Köszönöm a tanácsot, megfogadom majd, és én is elmerülök a többiek alkotásaiban :). Ami, a verset illeti, 9rülök, hogy tetszett, hogy elgondolkodtató volt. A szívem mélyén reméltem, hogy hasonló hatású lesz.
Vicky