Süssön a nap fent az égen,
Szerelmesek kéz a kézben
Leljenek örömöt a létben!
Mikor már nem kering a vérem.
Engem ne siras_distinctson senki,
A torra mindenki: enni!
Madár szálljon fenn az égen,
Mikor már életem nem élem.
Ne emlékezzen rám senki,
Harcban akarok elesni!
Koporsóba ne tegyetek,
Nem bírom a szűk helyeket!
Tegyetek inkább "sütőbe",
Öröm szálljon minden főre,
Szórjatok a levegőbe,
Mikor a nap van kelőbe'.
Vegyen karjaiba a halál:
Dalolja ezt: "Enyém valál!"
Akkor boldogan megyek el,
S kísérteni sem térek fel!
2 hozzászólás
Hú!Tudod mi tetszett benne a legjobban?A halál a téma, még is pergő és vidám!-Én legalább is ezt éreztem.Kicsit irónikus is:)Ezért is hiszem azt, ami remélem, majd 90éves korod után is csak beszéd lesz!-Ha elér a halál, te akkor is nevetve, és lelked itthagyva távozol!Na de brrrrrrr:)Nem is gondolkodunk ijesmin!Nagyon tetszett a versed!
Szeretettel:Kriszti
kEDVES Fiobacci nagyon tetszett a versed. Egyetértek Krisztinával. Annak ellenére, hogy a halál egy negativ dolog,semmi nyomasztót nem lehet érezni a versedben. Lüktetése van, gratulálok.