Csöndet hozó éji sírkert,
gyertya szíve gyöngyöt ont,
száz fakó arc színt nem visel,
kút káváján ördöggyom.
Mennyi sírás, mennyi könnycsepp,
mennyi bánat szerteszét,
árad patak, folyó fakad,
véráztatta szemfödél.
Reménytelen a reményben,
kitörni a káoszból,
puska ropog kint a téren,
öröklétű álmot bont.