Egy segélykiáltás csak, keserű szó,
Nincs menekvés úgysem, hát ennyi volt.
Üvöltöm az éjbe, hogy mennyire fáj!
Nem akarok élni létezni tovább……
Addig gyere felém, míg élek és lélegzem,
utána hiába, akkor már nem megy.
Csak addig teheted meg, amíg itt vagyok,
Mikor elmentem, csak sötét űrt hagyok.
Hadész jégcsipkével szövi a fátylam,
Eljön értem, s végleg elhagyom – e tájat.
Nem tudhatom mikor jő el a vég,
Jéghideg csókjával, a szívemhez ér.
2010-12-04
1 hozzászólás
Még sokáig élj Anikó! Ne várd azt ami úgy is eljön! Érjen még sok szép jó!
Barátsággal panka!