A szemed kidülled,
mellkasod szorítja,
vasmarok ereje,
fátyollal borítja.
Homályos látásod,
szíved egyre gyengül,
az idegesség sok…
léted elszenderül.
Keménység ára ez,
vagy csak a gyengeség?
Senki nem tudja ezt…
Halálos veszteség!
Temető virága,
sziromnak halála,
szívemnek áldása…
Szomorú madárdal.
2 hozzászólás
Kedves Edit !
érdekes ez a vers, több van benne mint gondolná az ember.
Többször elolvastam, nekem nagyon tetszik.
Szeretettel: Zsu
Susanne, köszönöm,hogy nálam jártál és véleményt formáltál.
Nagyon jól esett.
Edit