… pillanat volt
a pillanatnyi létben
mint kezemre fröccsent sav
éget és húsba mar
jöttél és mentél
nesztelen
lelkemben
fehéren izzó
sebben égsz
égsz szüntelen
fájsz kedves
fájsz, mint ahogy
még soha senki sem
Ebbe a pár sorba annyi szomorúságot össze tudtál sűríteni, hogy annak is fáj, aki olvassa.
Bár az írásjelekkel ellátott verseket jobban kedvelem, itt pontosan lehet tudni, melyik szó melyikhez tartozik.
Megértelek 🙂
… ez a kis szösszenet halálos pillanat volt … vannak ilyenek az életben.
Aztán vagy sikerül ezt az érzést leírni, vagy nem. (Lehet, az ilyen pillanatoktól jobb volna másként megszabadulni és nem központozás nélkül egy nyilvános sóhajban megörökíteni)
Ami az írásjeleket illeti, én is jobban szeretem azokat a verseket ahol a szerző alkalmazza és követi a hagyományokat, a nyelvtani szabályokat, hangsúlyai, szünetei nyilvánvalóak és nem kizárólag az olvasóra van bízva mit, hogyan olvas.
Mostanában születtek ilyen és hasonló szabad szösszeneteim, de jobban kedvelem a kötött versek világát, ahol igényesen és pontosan a leírt és bevált verstannak (is) megfelelnek a versek. Nehezebb megírni, mint egy szabad verset.
Persze ez utóbbiak is lehetnek "remekművek", de a belső ritmus és a költői képek ezekben is nélkülözhetetlenek.
Köszönöm, hogy velem szomorkodtál egy kicsit.
Vox
13 hozzászólás
Kedves Vox!
Ebbe a pár sorba annyi szomorúságot össze tudtál sűríteni, hogy annak is fáj, aki olvassa.
Bár az írásjelekkel ellátott verseket jobban kedvelem, itt pontosan lehet tudni, melyik szó melyikhez tartozik.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Megértelek 🙂
… ez a kis szösszenet halálos pillanat volt … vannak ilyenek az életben.
Aztán vagy sikerül ezt az érzést leírni, vagy nem. (Lehet, az ilyen pillanatoktól jobb volna másként megszabadulni és nem központozás nélkül egy nyilvános sóhajban megörökíteni)
Ami az írásjeleket illeti, én is jobban szeretem azokat a verseket ahol a szerző alkalmazza és követi a hagyományokat, a nyelvtani szabályokat, hangsúlyai, szünetei nyilvánvalóak és nem kizárólag az olvasóra van bízva mit, hogyan olvas.
Mostanában születtek ilyen és hasonló szabad szösszeneteim, de jobban kedvelem a kötött versek világát, ahol igényesen és pontosan a leírt és bevált verstannak (is) megfelelnek a versek. Nehezebb megírni, mint egy szabad verset.
Persze ez utóbbiak is lehetnek "remekművek", de a belső ritmus és a költői képek ezekben is nélkülözhetetlenek.
Köszönöm, hogy velem szomorkodtál egy kicsit.
Vox
Kedves Vox!
Ezek igazán szívbemarkolóan fájdalmas sorok.
Nagyon megérintett a versed.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvastál és átérezted ezt a halálos pillanatot.
Vox
Remek versed nekem is fájt!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy így látod, én nem érzem remeknek. Sem a verset (sem az érzés nem volt az) … de ilyen is van.
Vox
Kedves Vox!
Csodaszép!
Fájnak a sorok!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen az együttérzésed.
Vox
Kedves Vox! Annyira őszinte, annyira emberi! Jöttél és mentél…csak egy pillanat volt. Lehet e ennél tömörebben, szebben kifejezni ezt! Üdv: én
Szervusz Bödön!
Köszönöm, hogy jöttél és elidőztél itt kicsit 🙂
Üdv.: Vox
Szia kedves Vox !
Ideje volt erre tévednem.
Pillanatnyi vers, pillanatnyi mély érzés. Remekül sikerült.
Tetszik, hogy nem használtál írásjeleket.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Szia Susanne!
Köszönöm, hogy eltévedtél felém és itt hagytad a kézjegyed 🙂
Üdv.: Vox
“jöttél és mentél
nesztelen”
Van, aki jön és megy és idővel el is feledjük, más pedig mély nyomot hagy bennünk.
Szeretettel: Rita