Üvegcserép egy sziklasíron
Aláhull a Mélybe alkonyatkor.
Táncra perdülnek a Holtak,
Éjféli partit ropnak.
Táncra perdül minden mi Holt,
Mi azelőtt porladt is volt.
Sírok üresek, holtak nem fekszenek,
Ropják táncukat, üvöltöznek.
Felkelt mindenki, zsidó és pogány,
Együtt ácsolják újra a keresztfát.
Ütik, verik a szegeket a fába,
Mégsem megy bele a karó a bükkfába.
Táncolnak tovább vidám léptekkel,
Ölelik egymást testvéri szeretettel.
Felkel a Nap, s az éjnek vége,
Új Nap virrad, jön Krisztus dicsősége.
Elmennek a Holtak, felkelnek az Élők,
Rémálmaik voltak, de sosincs késő.
Nyugszik a Hold, s kél a Nap,
Harangoznak, böjtöl a pap.
6 hozzászólás
Ez tök jó…Tetszik a párhuzam amit élő és a holt illetve a nappal és az éj között vontál. Gratulálok!
Köszönöm szépen elismerő szavaidat!
Kedves István!
A vers remek külsőleg-tartlmilag… de nekem borzong hátam ilyenkor. Én ilyet biztosan nem tudnék írni.
Gratulálok!
Kata
Köszönöm! Remélem, hogy több ehhez hasonló mű kerül majd ki a kezem alól a közeljövőben. Jól esik a kritika, főleg ha pozitív.
Oratus
Kedves Oratus!
Nagyon tetszett a versed.Szívből gratulálok hozzá!
Kincső
Örülök, hogy mosolyt csalt az arcodra.
Oratus