Halálvágy

Amikor körbenézek, számomra minden adott
Amit csak szeretnék mindent megkapok.
Megvan minden amivel boldog lehetnék,
Legtöbbször azt teszem, amit szeretnék.

Valami hiányzik, felbecsülhetetlen dolog,
Amiért az életemet félteném nagyon.
Valami, amit nem akarnék itt hagyni,
Amit életemben még szeretnék megélni.

Ez a valami egészen nagy dolog,
Boldognak lenni, mosollyal arcomon.
Örülni a jelennek, remélni a jövőt,
Derülten átélni a rohanó időt.

Számomra már nincs remény,
Magához láncol rossz kedély!
Értelme nincs a küzdelemnek,
Véget kell vessek saját kezűleg.

Lelkemet hatalmas, sötét fátyol borítja,
Minden egyes nap csak kudarcok sora.
Nincs értelme kínlódó maradásomnak,
Ez a hely nem lelkemnek otthona.

De van remény, ez egyszer véget ér.
Legyőzöm a túlélés ösztönét!
Hiányomat pótolják majd gyorsan,
Én pedig halhatok, boldogan.

Ez a remény a fény az alagút végén.
Ez az amit minden porcikám kérvén,
Egyszer majd felszabadul a lelkem,
Eltűnök, s nem lesz szomorú az életem.