Hálánkul örökkön kimutatni

“Isten ezután megteremtette az
embert, úgy, hogy az hasonlítson
rá, és olyan legyen, mint ő. Férfinak
és nőnek teremtette őket.” /1Mózes 1:27/

“Tanító, melyik a legfontosabb
parancsolat a törvényben?” Ő ezt
mondta neki: “-Szeresd Jehovát,
a te Istenedet teljes szíveddel,
teljes lelkeddel és teljes elméddel-.
Ez a legfontosabb és első
parancsolat. A második ehhez
hasonló: “-Szeresd embertársadat,
mint önmagadat-. Ezen a két
parancsolaton alapul az egész
Törvény és a Próféták.” /Máté 22:36-39/

“Aki nem szeret, nem ismerte meg
Istent, mert Isten szeretet.” /1János 4:8/

“Senkinek semmivel ne tartozzatok,
csak azzal, hogy szeretitek egymást.
Mert aki szereti embertársát,
megtartja a törvényt.” /Róma 13:8/

Szíved mélységeibe próbálok
írni reményül,
érzéseid tiszta valóságába rejtve
el, szavak értékeit mélyeidbe
rejlőn, melyek teljesen
nem tőlem valók.

Bennem is csak megfogannak
a szavak érzésül, melyek
vágyaimba
jőnek fel érted, hogy
adhassak neked oly valamit, ami
megérinti talán
bensődnek
elrejlő világát valóságként.

Én semmi nem vagyok e létezésben,
csupán egy árny, árnynak lehelete,
az Istentől
jövő, érted való, bennem élő, akart,
fel nem ismert, de talán
majd egyszer
megértett és átérzett törődéseként.

Bennem oly nagyon fájnak azok,
mikor szenvedni látok
életeket, kiket
oly nagyon szeretek. Mert nekem
nincs másom rejléseimként,
mint az érzéseim
tollának
érted való, szerető világa.

Mikor
könnyeim áztatta csendeken rád
gondolok, és írok vonásain,
a nem
teljesen tőlem való szavak
érted lévő, csorduló ünnepén.

Rád gondolva, kivel testvérül kaptuk
az életünk vér szerint,
bárki is légy
e világon. Élünk egymás szíveiben is,
ha érezni és szeretni
tudunk, mint
olyanok, akik ezért születtünk meg,
hogy vágyainkba életül
keletkezzen az
egymást szeretni tudó s felmutatott,
meghitt
érzületű, szelíd akarás.

E gyönyörű
valóságért élve, rejtekeink mélyein
telve meg csordultig örömmel,
érezvén egymásban
az Istennek
értünk való jóságát, érezve azt,
miként szeret és törődik
mivelünk.

De ehhez fel kell öltenünk hasonult
fogantatásunkban, az Istentől
lelt és kapott
érzésül rejlő szíveinkben mindazt,
amiért e földre az Ő vágyaiul
megszülethettünk.

S be kell töltenünk bensőinkből fakadón
e szerepünket
a mélységesség mindent
átható szeretetében,
ráismerve
önmagunkban az Istennek irántunk
érzett, gyönyörűségessé lett, értünk
létező, dicsőségesen kifejeződő,
törődő akaratára.

Egyesülve mindazzal mi,
kik harmóniát vélünk látni, értelmül
fogva fel azt az értünk
elevenedett érző
törvényt, mely ott ragyog minden
gyönyörűségül érzett, értünk való
valóságként, mi maga a szeretet.

Mit felfogunk, mert
akarjuk felfogni Teremtőnk értünk
való, örökkön szerető, érzőn törődő
tetteiben!

Mert nincs más valóság Jehova
Istenen kívül,
egyedül Ő az öröktől
fogva létező minden dicsőségnek
dicsősége, minden
gyönyörű
tetteiben valósulva meg értünk.

Mi magunk is az Ő
kezétől elevenültünk meg, akik ezen
elevenülésben élünk
e földi világon,
általa lévén meg mindenünk
e mindenekben, élvén
gyönyörtelt
reményeink között,
kik ismerjük
Őt, boldoságunk örök mindeneként.

Áldva és magasztalva minden
értünk való végtelen
jóságáért nagy nevét.
Érezve odaadásunk,
érte vágyott
vágyódó hálánkat köszönetül
mindenkor felfogni.

S érzéseink mélylő tetteiben Neki
bensőink rejtekeiből
fakadóan, reményeink kifejeződésein
előhozva boldogságunk
teljességeként,
az Ő irántunk
érzett Isteni boldoságáért, szíveink
Érte gyermekeiként érzőn
izzó szeretetét, hálánkul örökkön
kimutatni.

/2023. június 16./