most lassan látod
mit tett a zord hideg tél
a szép rózsákkal
***
a friss hajtások
egyenként elszáradnak
haldokló bokrok
***
az egyik ágon
két kis új rózsahajtás
életéért küzd
***
ott a kertésznél
rózsabokrok ezrével
égő vérpadon
***
vérzik a szíved
segítség kérésükre
de csak bénán állsz
***
a mi rózsánk is
halálharcot megnyerve
lassan újra hajt
***
ma reggel ismét
öröm kiáltás kintről
egy új kis hajtás
10 hozzászólás
De szép! Nagyon finoman használod a szavakat. Hát igen, látszik az írói tapasztalat. Örülök, hogy olvashattam. Üdvözlettel: F. Szilvia
Kedves Szilvia!
Hát írói tapasztalatnak azért nem nevezném írói tudásomat, mert négy évvel ezelőtt, úgyszólván még a nevemet is alig tudtam hiba nélkül magyarul leírni. Magyarnak születtem, de Magyarországon még egy napot sem éltem. Igaz az ellemi iskolát még magyarúl végeztem, de később már a szerb nyelv dominált az életemben, 26 éves koromig. Akkor a sors ide vetett Svájcba, azóta pedig a német, egy két évre jöttem, és még most is, 44 évvel később, még mindig itt vagyok. Írni nyugdíjazásom után, 66 éves koromban keztem el, és még mindig csak egy zöldfülű tanuló vagyok. Szeretek írni, sokat ís írok, csak sajnos nem tudok a szemeim végett annyi, mint amennyit szeretnék. A vicc azonban az, mennél többet tanulok, annál jobban látom, milyen keveset tudok. Ezek sem igazi Haikuk, inkább egy nyugati Haiku formában írott vers.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
A leírásodhoz képest úgy érzem, hogy igenis jól és szépen használod a szavakat annak ellenére, hogy a magyar nyelvet az életed jó részében sokat nem használtad. Üdv. F. Szilvia
kedves Szilvia!
Köszönöm az elismerést, de megmondva őszintén, ez egy nagyon kemény dió volt. Az elejében még olyan jelzőt is kaptam, hogy én a magyar nyelv teroristája vagyok, Nem volt más hátra, vagy megkellett tanulnom, vagy abbahagyni. De szerettem volna mindig írni, csak az emberi kötelesség más elsőbbsaégeket talált a számomra, és mivel a mottóm azonban mindig Stewart Edward White következő idézete volt:
"Ne próbálj meg elkezdeni bármit is, amíg nem vagy magadban biztos, de ha elkezdted, ne hagyd abba csak azért, mert valaki más nem biztos benned!"
Igaz tökéletessen nem tudtam, ma is hibázok, de mint agogy mondják is, a tökéletes emberek unalmassak.
…és attól rosszabb nincs, mint egy unalmas ember…
Köszönöm válaszod, és
üdv Tóni
Néhány versedet már olvastam és nem vettem észre bennük, hogy ne a tökéletességre törekednél. Hibákat nem fedeztem fel eddig az alkotásaidban. És valóban, az unalmas emberek nekem sem a kedvenceim. Azért vagyunk, hogy különlegesek legyünk, mindenki, minden személy, minden egyed, minden egyén. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
A tökéletesség gondolatára. mindig Gárdonyu Géza idézete jut az eszembe:
"Nőre bűn gondolnia a tökéletesség útját kereső embernek!"
… én pedig azt kérdem, mit ér a tökéletesség, e gondolat nélkül?…és így inkább élek mint egy tökéletlen tovább is…
Köszönöm, hogy elbeszélgettél velem, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A végén már nem haldokolnak a rózsák… Sajnos a tél, a fagy tönkre teheti a legszebbeket is. Olyan ez, mint a sors, hol ad, hol elvesz, mégis tovább megyünk.
Szeretem a haiku verseidet, és persze a rózsákat is. Olyan érzékenyek…
Szeretettel olvastalak.
pipacs
Kedves Pipacs!
E vers is ott vésődött beleém, ott a kertésznél, amikor elmesélte, hogy évtizede ezt még nem élte meg, mint az idén. Itt nem ritkaság a hideg, de az ami most történt, az hihetettlen, Ezrivel égetik el a rózsabokrokat, kezdtek kihajtani, és utánna az új hajtások elszáradtak. Én mint tudatlan, még ellent is mondtam, hogy talán az ő türelmük volt rövid, mert nállunk is van sok ami elszáradt , de akkor sem ástuk ki, hanem vártunk, és kettőn kivül eddig mind kihajtott. Majdnem hihetettlenül nézett rám, nem szólt semmit, de a szemei annál többet mondtak. Én sem szóltam töbett, láttam itt egy kőszikla van előttem.
Köszönöm hogy olvstál, és
üdv !óni
Kedves Tóni!
Igazán szép haiku-csokrot írtál szegény haldokló rózsafáról. Egyszerű szűkös öt és hetes szótagsorokkal mennyi mindent kifejeztél, azt is, hogy szereted a növényeket.
Élvezet volt olvasni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon régen nem írtam már Haikukat, amióta a szemeim kinlódnak velem, teljessen, a kevesebb írás, és a több gondolkodás kifogásával, teljessen a fordításokra koncentráltam. Most jöttem rá, ott a kertésznél, hát a Haikuknál telán még kevesebbet kell irni, és talán még a gondolkodás is egyszerűbb. Ha nem is egyszerűbb, de rövidebb.
Mindenféleképpen nagyon megörültem neked, és remélem a jövőben többször is lesz szerencsém. Köszönöm, és
üdv Tóni