Szememből a könny
Eremből a vér
Ömlik szerteszét
Eláztatva lepedőm
Könnyem áztatja
Kopott, fakó arcom
Vérem puhítja bőröm
Lassan, nyugtatón
Így fetrengve, haldokolva
Szinte félálomban
Mintha hangod hallanám
utazok Hozzád
Az éjszaka sötét vonatán
Még egyszer, utoljára
Elmegyek Hozzád
Hogy kötözd sebeim
S töröljed le véres orcám
Te ezt már nem teszed
Vádolsz csak engemet
Inkább Te is belémrúgsz
még egyet.
4 hozzászólás
Drága Barátom
Olvastam a versed, és millió érzés kavargott bennem.Eszembe jutott, hogy a szerelem mit egy gyönyörű paradicsom madár rátelepszik a lelkünkre, és mikor már megpihnet, úgy tud tovább szállni mint egy ében fekete holló.Lelkünkben csak a halál szaga marad, és akitől a legnagyobb segítséget, a szerelem gyógyító vizét várnánk, az elfordúl, és csak a könnyes párnánk marad, és a sebek mik bennünk hagyott.Olyan érzéseket írtál meg, amiket minden ember, ha csak a szerencse nem szegődött mellé. át kellett érezzen már egyszer.Nagyon szívet szaggató a versed.
Millió baráti öleléssel:Kriszti
Drága Kriszti!
Nagyon nagyon szépen köszönöm!!!
Csak remélni merem, hogy írásaim elérik azt a szintet, hogy érdemes legyen kiadni…ha Téged megérint, biztos másokat is.
Csak egy bajom van:
Minden versemben leítrt érzést átéltem….nem saját kútfőből, hanem a lelkemből írom, amit írok…
Baráti öleléssel:
Zsolt
Nagyon szép vers, bár ordít belőle a fájdalom és a beletörődés is… Remélem, azóta jobb a lelkiállapotod! Gratulálok! Szeretettel:Andi
Nagyon megfogott versedben a szóhasználat, az ismétlessekkel való fokozás-többször írod hogy vér,arc,… Erőteljes a befejezés, bár nagyon durva, talán azért mert mindenki várta volna a feloldást, de ehelyett pont az ellenkezőjét kapja.Viszont így adod az igazi fájdalom érzését…tetszett az írásod!
H.